A történet át költözött egy jobb és szebb oldalra, úgyhogy mindenki aki olvasta, ezentúl itt találhatja meg az új fejezeteket!

http://birdsflyaway1.blogspot.com/

És a régebbieket is érdemes újra átnézni, mert rengeteg kép és videó lett hozzáadva. xoxo

Dária:

 A tegnapi buli után elég nehéz volt másnap reggel bevánszorogni munkába. De nem hiányozhattunk már többet, már így is a kelleténél több szabadságot vettünk ki, ennyi luxust még mi sem engedhetünk meg magunknak. Nagy bögre kávékkal felvértezve vettettük bele magunkat a temérdek tennivalóba.

-Lányok, tegnap este megígértem Niall-nak, hogy Heather-rel töltöm a délutánt, amíg neki dolga van. Kicsit ideges vagyok.-szólaltam meg amikor végre volt egy szusszanásnyi időnk.

-Te normális vagy? Mégis hogy egyezhettél bele?-háborodott fel Maddie.-Majd jól megöl, vagy beléd mélyeszti a szép élesre hegyezett körmeit.

-Eszedbe ne jusson egyedül menni, megyünk mi is veled!-mondta Abbie. - Hárman már sokkal biztonságosabb és mégsem hagyod cserben Niallt.

-Köszönöm! Így tényleg megnyugtatóbb lesz ez az egész helyzet. De Maddie még mindig tartozol nekünk egy magyarázattal? Mi volt ez az egész tegnapi balhé? Mégis hogy gondoltad, hogy nem avatsz be minket?

-Sajnálom, tényleg. Egyszerű baleset volt higgyétek el. Szomorú és ideges voltam Liam miatt, amikor elment Daniell-el, Louis pedig meg akart puszilni, hogy megnyugtasson és ez ment véletlenül szájra. El is felejtkeztem erről az egészről annyira lényegtelen volt. Csak rosszkor jött fel ez az egész téma rossz időben. Puszta szerencsétlen félreértés. Liam-nek is elmagyaráztam, úgyhogy most már minden a legnagyobb rendben. -fejezte be, de az utolsó mondatnál a szeme furcsán csillogni kezdett és lopva Abbie-re sandított. Ismertem már olyan rég óta, hogy tudtam, valamit eltitkol. Nem értettem, mire megy ki pontosan ez a titkolózás, de mielőtt számon kérhettem volna hirtelen megjelent a főnökünk.

-Abbie, Maddie, Dária! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn szólok, de vészhelyzet van. Muszáj lenne a délután legalább kettőtöknek bennt maradnia túlórázni, mert a kis berlini kiruccanásotok miatt nagyon felgyülemlett a sok feladat és a hétvégi koncert előtt rengeteg elintézni való lenne.

 Hát így alakult, hogy végül mégis egyedül indultam el, hogy Heather-rel találkozzak, hiszen Abbiéknak muszáj volt folytatni a munkát. A lelkemre kötötték, hogy nagyon óvatos legyek, hogy csak forgalmas, emberekkel teli helyekre menjünk, semmi kihalt sikátorba, és küldjek nekik állandó helyzetjelentést. Remegő léptekkel közeledtem a találkozópontunkhoz, amit Niall fixált le. A szívem majd kiugrott a helyéről, a kötött kardigánom ujját idegesen húzogattam lefelé  és közben elmormoltam egy gyors fohászt. 

 Aztán megpillantottam, hirtelen szőke haja kiviláglott a tömegből, farmert viselt egyszerű fehér atlétával, semmi extra nem volt benne, egy teljesen átlagos és ártalmatlan lánynak tűnt innen messziről.

-Szia!-köszöntem rá összeszedve a lélekjelenlétemet.

-Ó akkor te lennél Dária! Örülök, hogy megismerhetlek végre, Niall már mesélt rólad. Nagyon kedves tőled, hogy eljöttél találkozni velem, olyan elveszettnek érzem magam ebben a nagyvárosban, sosem jártam még erre.-mosolygott rám.

 Így kezdődött a sablonos csevegésünk, mely közben próbáltam egyszerre megfontoltan távolságtartó, de mégis kedves lenni vele. Sétáltunk egy kicsit a belvárosban, felültünk a bizonyos híres piros buszra, megmutattam egy-két híresebb épületet, majd beültünk egy viszonylag zsúfolt cukrászdába egy fagylaltra.

 Lassan kezdtem elhinni, hogy feleslegesen voltunk paranoiásak, Heather csupán egy aranyos lány, akiért Niall nagyon oda van, és csak a véletlen sodorta a berlini étterembe aznap amikor a fenyegetést kaptuk. Szinte már elszégyelltem magam, hogy ilyen gonosz dolgokat feltételeztem róla.

-Na de meséld el, hogy ismertétek meg a fiúkat? Hogy alakult ki ez a szép szerelem köztetek?-tette fel az első személyes jellegű kérdést,  És már épp válaszra nyitottam volna a számat, amikor megszólalt a telefonja.

-Ne haragudj, ezt fel kell vennem!-mondta és már állt is fel az asztalunktól, hogy távolabb menjen egy kicsit. Egy gyors, sanda pillantást vetettem az Iphone-ja kijelzőjére, és lesokkoltam ahogyan elolvastam a nevet, aki kereste. 

Danielle Peazer.

***

Abbie:

 Az egész délutánt végigidegeskedtünk Maddie-val, hiába írt Ria több sms-t is, hogy minden a legnagyobb rendben van, egy percre sem tudtunk teljesen megnyugodni. Alig vártuk, hogy végre letudjuk a kötelességünket és szükség esetén utána menjünk. Amikor végre készen voltunk, sietős léptekkel hagytuk el az épületet és meglepve láttam meg, hogy Harry kocsija ott parkol a sarkon. Intett nekem, hogy szálljak be hozzá. 

-Te meg hogyhogy nem a srácokkal dolgozol?-huppantam be mellé, de arckifejezéséből azonnal tudtam, hogy valami nagyon nagy probléma van.

-Louis elment!-nyögte ki.

-Hogy micsoda? Hova?-sokkolt le az információ.

-Nem tudom hova ment, csak ezt a levelet hagyta.-nyújtott át egy borítékot.

-Jézusom, ekkora probléma lett mégis a tegnapiból?-kérdeztem miközben kihajtogattam a lapot.

-Ennek most semmi köze nincs Maddie-hez és Liam-hez. Ennek hozzánk van köze...

-

Liam:

  Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, nem akartam elhinni amit hallok. Louis és Maddie? Mégis milyen rossz vicc ez? Milyen hátba szúrás?  Végre a kudarca fulladt előző kapcsolatom után találtam egy különleges lányt, aki elfelejtetett velem mindent, akit teljes szívből szeretek és eddig a pillanatig teljesen megbíztam benne. Egyszerűen nem értem miért történhetett ez.

-Maddie igaz ez?-kérdeztem végül remegő hangon.

-Liam, kérlek hadd magyarázzam meg, teljesen félreérted.-hebegte, de nem bírtam volna végig hallgatni a magyarázkodását.

-Louis mesélted el te! Miért történt?-szegeztem rá a tekintetemet, de már olyan ideges voltam, hogy alig bírtam türtőztetni magamat.

-Én ezt most nem tudom itt elmondani neked, sajnálom.

-Hogy nem tudod elmondani nekem? Még fel sem tudod vállani, hogy legalább megmagyarázd nekem?

-Liam hidd el, hogy sohasem tenném ezt meg veled.

-Sohasem? Pedig nagyon úgy néz ki, hogy most pontosan ezt csinálod!-kiabáltam rá, és nem tudtam tűrtőztetni magamat és visszakézből behúztam neki egyet. Sohasem csináltam még ehhez hasonlót, kiskoromba sem voltam az a verekedős fajta, de a legjobbarátaimat végképp nem ütöttem meg. Fél füllel hallottam, ahogy Dária felszisszen és mindenki kérdően bámul ránk, megilletődve ettől az egész kalamajkától. Louis nem mozdult, nem is szólalt meg többet, csak elkeseredett arccal fürkészte a tábortűz csóváit. Már majdnem megsajnáltam egy pillanatra, de ahogyan Maddie-re néztem, és elképzeltem azt a borzalmas jelenetet, újból elöntött az indulat. Felpattantam inkább gyorsan és otthagytam a többieket. Nem akartam senkivel sem beszélni, nem akartam, hogy megvigasztaljanak, hogy megnyugtassanak, vagy akár csak hozzám szóljanak. Arra vágytam egyedül, hogy kisétáljak a világból, ahol senki és semmi nem zavar. Futni kezdtem, az esti szellő belekapott a hajamba a szemem sarkában éreztem, ahogy legördül egy sós könnycsepp. Utáltam ezt a helyzetet, pontosan ismertem ezt az érzést. Tudtam, már milyen becsapva lenni, amikor úgy érzed az egész világ ellened van, és most újraéltem mindezt. Nem akartam elveszíteni Maddie-t, de rettegtem attól, hogy ő nem sajnálna elveszíteni engem.

 Amikor már elég messze voltam a többiektől lerogytam a fűbe. Csak bámultam a sötét eget, néztem a csillagokat és végtelenül magányosnak éreztem magamat. Nem tudom mióta feküdhettem ott, hogy percek vagy órák teltek el, amikor egyszer csak lépteket hallottam.

-Miért nem hallgattál meg engem? Miért nem volt jó neked tőlem hallani az igazságot?-ismertem fel azonnal Maddie hangját. Felültem a fűben, hogy láthassam az arcát. A hold fénye megcsillant a szemében, lila ruhája gyűrőtten simult a testére.

-Amikor megszólalsz, amikor rád nézek olyankor nem tudok haragudni rád. Elszáll a józan ítélőképességem, ezért akartam Louis szájából hallani.-feleltem végül nagyon lassan.

  Leült mellém a fűbe, láttam, hogy le van kenődve a smink az arcáról. Szórakozottan babrálni kezdett egy fűszálát.

-Aznap történt amikor amikor Danielle felbukkant. Bizonytalan és ideges voltam, féltem, hogy elveszíthetlek. Bíztam benned, mégis ott motoszkál a fejembe egy aprócska hang: mi van ha nem vagyok elég jó neked? Ha még mindig érzel valamit Danielle iránt? És aztán eltűntél, nem jöttél vissza hozzánk, a telefonodra nem válaszoltál, és én nem tudtam mire gondoljak. Összezavarodtam és Louis ott volt mellettem.

-...

-Még mielőtt azt hinnéd, hogy a történetemet most azzal folytatnám, hogy elkeseredésembe hirtelen vonzalmat éreztem Louis iránt, aki viszonozta érzelmeit és egymás karjaiba borulva heves csókolózásba bonyolódtunk. Nem így történt...Louis akkor aznap  a bizalmában fogadott és elmesélt nekem valami olyasmit amit még senkinek sem mert. Még nektek sem, a legjobbarátainak. Belülről emésztette csak őt, nekem pedig lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el nektek, és egészen idáig ezt be is tartottam. Louis beleszeretett az egyikőtök barátnőjébe. És mielőtt félreértenéd, ez a lány nem én vagyok. Mindennap látnia kell, ahogy a boldog szerelmespár éli csodálatos életét, és sohasem bántaná meg a barátját, sohasem venné el tőle a lányt, mégis fáj látnia, hogy sohasem teljesülhet az ő álma. Megakartam vigasztalni, meg akartam ölelni és egy puszit adni neki, hogy éreztessem vele, hogy én itt vagyok mellette, hogy én megértem a fájdalmát. Ez a puszi sikeredett félre, és az egész nem volt más, mint egy jelentéktelen baleset. Utálhatsz engem, nem kell elhinned amit mondtam, de mielőtt bárhogy is döntessz, tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek! És szeretni foglak, bármi is történjen.

***

Dária:

 Segíteni akartam, de nem tudtam. Fájt veszekedni látni az embereket akit szeretek, fájt, hogy tehetetlen vagyok és fájt, hogy a legjobbarátnőm nem avatott be ebbe az egészbe. Egy óra telt el azóta, hogy Liam itt hagyott minket, majd nem sokkal később Maddie is utána rohant. Louis  haza akart autózni, nekünk kellett lefognunk, hogy ittas állapotban eszébe ne jusson a kormány mögé ülni, hiszen egy jó kis baleset kéne még a nap megkoronázásához, úgyhogy taxit hívott és ő is elment. Abbie és Harry bementek az egyik szobába, és nagyon reméltem, hogy mindezek után még szépen betudják majd fejezni az estét ketten. Mégicsak Abigél szülinapja van,

 Niall, Zayn és én maradtunk hármasban a tábor tűz mellett. Kezdett már hajnalodni, és Zaynhez bújtam, ahogy a friss csípős levegőtől kirázott a hideg.

-Hát nem egésze úgy alakult ez az, ahogy gondoltunk.-mondta Niall.-Meglepő fordulat volt az biztos.

-Szerintetek kibékülnek?-kérdeztem. És most nemcsak Maddie és Liam kapcsolatára, hanem Louis és Liam barátságára is gondoltam egyben.

-Liam és Maddie nagyon szeretik egymást, Louis és Liam sem fog tudni sokáig haragot tartani. Tudjátok néha szeretek hinni, az olyan közhelyekben, minthogy a szeretet mindent legyőz.-mosolygott haloványan Niall, és igyekeztem hinni a szavainak.

 A bőrömön éreztem, hogy Zayn légzése egyre lassabb és egyenletesebb lesz,  ahogy lassan álomba merül.

-Dária te sose hazudj nekem! Ígérd meg!-suttogta még halkan, én pedig óvatosan megcsókoltam.

 Tíz percig csöndben, éberen  feküdtem Zayn mellett, amikor egyszer csak Niall hangja törte meg a csendet.

-Rie ébren vagy még?-kérdezte halkan.

-Ébren.

-Egész nap akartam tőled valamit kérni, de sosem volt rá alkalmam. Heather holnap érkezik Londonba, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. De délután nekem muszáj dolgoznom mennem és nem szívesen hagynám addig őt egyedül. Esetleg nem tudnád vele tölteni azt a pár órát? Egy kis csajos vásárolgatás, városnézés, kávézás? Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz, és Heather is jól érezné magát veled, amilyen aranyos és kedves vagy.-bókolt nekem. De a kérése szíven ütött. Őszintén megvallva féltem attól a lánytól. Volt benne valami olyan titokzatosság, amitől rossz érzésem támadt, és biztos voltam vele, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban.

-Kérlek szépen mondj igent, nagyon fontos lenne, nem tudok máshoz fordulni!

-Hát jól van, persze, hogy megteszem érted.-feleltem végül.- képtelen lettem volna cserben hagyni.

-Köszönöm legjobbarátnőm! Most vedd úgy, hogy jól megölelgettelek!-suttogta.

-Jóéjszakát Niall, álmodj szépeket!

-

Maddie:

  A meglepetés csodálatosan sikerült, minden úgy alakult, ahogyan terveztünk. Kivéve Harry merész hajnali magánakcióját, amit csodálom, hogy egyáltalán Abbie kibírt idegekkel. Én valószínűleg hisztirohamot kaptam volna a helyébe, ha egyszer csak arra ébredek, hogy egy teherautó hátuljában fekszek megkötözve, mint egy túsz. És lehet egy-két pofont is lekevertem volna a kis viccért cserébe, de Abigél szerencsére nyugodtabb természettel van megáldva, Harry pedig megúszta mindenféle agresszív kitörés nélkül. Mi délben csatlakoztunk a szerelmespárhoz,  mindenki eljött, Zaynen Liamen kivül Niallel és Louis is. Amikor megérkeztünk a gyönyörűen felépített kastélyhoz, Harry és Abbie éppen a fűben fekve smároltak.

-Ezt nem hiszem el Harry! Nem elég, hogy megfosztassz attól a poszttól, hogy elsőnek köszöntsem fel a legjobbarátnőmet, most pedig annyira beléd van felejtkezve, hogy észre se veszi, hogy megérkeztünk!-visította Dária.

-Szíves bocsánatodat kérem.-nézett fel mosolyogva Harry, ahogy feltápászkodtak a földről. Igazából nem sok értelme volt Abbie-nek felállnia, mert abban a pillanatra rávetettük magunkat Dáriával újból a fűvön landolva.

-Csodaszép születésnapot!-kiáltotta Ria.

-Most már hivatalosan is tizennyolc lettél! Ihatsz mint a gödény. Legszebb születésnapot drágám!-mondtam én is.

-Lányok nagyon szépen köszönöm! Már most biztos vagyok, hogy ez az eddigi legboldogabb születésnapom!-ölelt meg minket, majd szerelmesen Harry-re pillantott.-És ez a kastély, minden képzeletemet felülmúlja, el tudom képzelni mennyit dolgozhattatok vele srácok. Eszméletlenül aranyosak vagytok, köszönöm!-folytatta meghatódva, és nagyon örültem neki, hogy ennyire örül.

-És még hátra vannak az ajándékaid.-ugrándozott Niall, ahogy boldog születésnapot kívánva ő is megölelgette Dáriát.

-De hát már itt van nekem a legnagyobb ajándék amit valaha kaptam!-nézett végig Abigél a kastélyon, majd rajtunk.

-Hát akkor most kapsz még egy kicsit.-mondta Louis.

-Kezdünk mi!-mondta Liam.

-Ez a négyünk ajándéka neked!-tettük hozzá Dáriával

-Csak hogy le tudd cserélni valamire a pizsamádat!-nevetett Zayn.-És ha nem tetszik, akkor csak okold a csajokat!

 Amikor Abbie előhúzta a csomagolásból a gyönyörű szép halványsárga Michael Kors estélyi ruhát amit Riával választottunk neki, hatalmas mosolyra húzódott a szája.

-Ez gyönyörű! Köszönöm! -suttogta meghatódva.

-Csak, hogy a ruhádon is megjelenjen a Szépség és a Szörny hangulat!-mosolygott Dária.

-Na most én jövök!-lépett előre Niall.

-Húha egy hónapos korlátlan fogyasztási lehetőség a Nandosba!-olvasta fel Abbie a kis kártyát, amit kapott.-Ez aztán az ajándék, köszi Niall.

-Tudod, hatalmas boldogsággal tölt el, hogy végre találtam valakit, aki imád enni, mégsem hízik egy cseppet sem. Muszáj volt ez kifejeznem!-vigyorgott.

-Nekem két kis apróságom van számodra.-szólalt meg Louis, és nem tudtam mit adhat neki. Cipeltem a titkát, de közben belülről megemésztett, hogy nem mondhattam el Abbie-nek. Dáriának egyszer már megpróbáltam elmesélni, de a Zayn-ék megzavartak. Nemtudom, meddig fogom bírni ezt a hallgatást.

-Egy répa alakú Thomas Sabo charm, és egy Carrot Girl feliratú poló. Nagyon répás tőled Lou!-ölelte meg. Próbáltam elkapni Louis tekintetét, de ő nem nézett rám.

-Úgy látszik én maradtam utolsónak!-csókolta meg végül Harry. Nekem is két ajándékom van a számodra.

 Az első ajándék egy lánc volt, amin egy gyémánt madárka medál volt, hátuljába aprócska betűkkel volt belekarcolva. Egyetlen madárkámnak Harrytől.

-Szeretlek!-suttogta neki Abbie.-Azt hiszem ezt sohasem fogom levenni.-mondta, miközben Harry feltette a nyakába.

-De várj még a második ajándékodra.-mondta Harry, ahogy előhúzott egy kulcsot a zsebéből, amelyen egy szivecske alakú swarovski kulcstartó volt.-Szeretném, ha mostantól kezdve mindig otthon éreznéd magad nálam!-nyújtotta oda neki.

 Ajándékozás után nekiláttunk az ebédnek, ami borzalmas mennyiségű sushi volt, Abbie és egyben az én kedvencem is.

-Valóban igazi hercegnőnek érzem magam! Nem is érdemlem meg ezt a sok szépet és jót amit kaptam tőletek!

 Válaszul a fiúk fölálltak és kórusban elkezdték a Boldog születésnap-ot énekelni, Niall gitárral kísérte, mi pedig meggyújtottuk mind a tizennyolc gyertyát a hatalmas emeletes csokitortán.

-Na kívánj valami!-mondtam, amikor véget ért a szám.

-Nem tudok mit kívánni, egyszerűen olyan csodálatos most minden. Azt tudom csak kívánni,  hogy sose romoljon el semmi!

  Láttam, ahogy Louis szomorúan lesüti a szemét a földre,és büszke voltam rá, hogy egész nap kedvesen viselkedett mindenkivel, viccelődött, bolondozott, hozta a régi formáját, mintha mi sem történt volna. Csak sejteni tudtam, mekkora lelkierő kellett mindehez.

 Estefelé tábor tüzet gyújtottunk, és mindannyian letelepedtünk a csillagos ég alá.

-Olyan jó egy kicsit elszakadni a mindennapok rohanásától!-sóhajtotta Liam, ahogy befészkeltem magát az ölébe.

-A semmi közepén, ahol senki nem ismer fel bennünket, senki nem tud az ittlétünkről, nem készítenek rólunk képeket.-ábrándozott Zayn.

-Örökre itt tudnék maradni!-fejezte be a gondolatmenetet Harry.

 A ropogó tűz mellett elővette Niall a gitárját, és együtt kezdtünk el énekelni. Valljuk be a mi hangunk eléggé furcsán hangzott az övék mellett, de ez most senkit sem zavart. Aztán előkerült egy üveg alkohol is.

-Most már törvényesen fogyaszthatod!-mosolygott Louis.

-De akkor játszunk is mellé valamit, úgy az izgalmas!-mondta Niall.

-Jössz mindig itt a játékaiddal! Mindig csak a baj van belőle!-válaszolt neki Liam.-Ráadásul én ezúttal csak a Colánál maradok.

-Szerintem vicces ötlet!-mondta Dária.-De döntsön a szülinapos!

--Felőlem mehet! Én benne vagyok.-mondta ki a végszót Abigél, amit én egyáltalán nem bántam, szerettem az ilyesféle játékokat. Annak ellenére, hogy a legutóbbi alkalommal egy ilyen miatt volt többhetes mosolyszünet köztem és Liam között, de ezúttal ez nem történhet meg. Végül az Én még sosem fantasztikus ivós játék mellett döntöttünk, Liam drágám pedig nagy szeretettel szorongatta a Colás üvegét.

-Én még sosem dohányoztam!-kezdte Louis, úgyhogy már az első kérdésnél elkezdődött számomra a részegedés ami csak fokozódott az olyan kérdések után, mint például a sosem volt tetoválásom, vagy a sosem volt egyéjszakás kalandom és a többi. Pár kör után már mindenki nagyon jól érezte magát, és hatalmas röhögésekben törtünk ki minden kérdés után.

-Én még sosem csókoltam meg Maddie-t.-mondta Zayn, miközben Ria hajával játszott. Liam nagyot kortyolt a Colájából miután egy újabb gyors csókot váltottunk. Abbie és Ria is a poharuk után nyúltak. Már éppen elkezdte volna Niall mondani a következő állítást, amikor hirtelen Louis is a szájához emelte a poharát. Teljesen el is felejtkeztem az aprócska balesetről, és tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

-Lou bármennyire is részeg vagy, ez még mindig az a játék amikor akkor kell innod, ha te már megtetted egyszer!-veregette hátba Zayn.

-Tudom.-felelte és jól meghúzta az italt. Éreztem, ahogy Liam teste megmerevedik, és elátkoztam a pillanatot amikor elkezdtük ezt a bugyuta játékot.

Dária:

-Napsugaras jó reggelt mindenkinek!-pattantam be Harry kocsijába, bepréselődve Maddie és Liam mellé a hátsóülésre. Zayn hátrafordult az anyósülésről és egy gyors csókot lehellt a számra.

-Gyönyörű vagy mint mindig.-mosolygott és egy ilyen kedves mondatától újra érezni kezdtem a pillangókat a gyomromban. 

-Ugye nem gyanakszik Abbie semmit?-kérdezte Harry kicsit aggódva. Nagyon szívén viselte ezt az egész születésnap dolgot a kis aranyos.

-Tökéletes színészi képességemnek köszönhetően a leghalványabb gyanúja sincs.-nevettem. Harry pedig boldogan bólogatva  felhangosította a rádiót, és mindannyian együtt énekeltük lehúzott ablakokkal a summer of 69-t. Közben szépen lassan magunk magunk mögött Londont.

 Körülbelül félóra múlva érkeztünk meg a célunkhoz.

-Hm ez a hely tökéletes lesz!-ujjongtam, mert a látvány, ami elénk tárult valóban pontosan meg felelt az elképzeléseinknek.

-Valóban nagyon hangulatos!-nézelődött Maddie a tisztáson.

-Na akkor lássunk is munkának, millió dolgunk van.-mondta Liam.

-A szállítók, a díszletesek meg az építészek egy félórán belül itt lesznek, addig mérjük fel a terepet.-intézkedett Harry.

 Amikor végre megérkeztek a teherautók a felszerelésekkel, a fiúk mind odamentek, hogy segítsenek a kipakolásban. Igazából bele sem mertem gondolni, hogy Harry mégis mennyi pénzt ölt bele ebbe a projektbe. De végre kettesben maradhattam egy picit Maddie-vel.

-Nagyon csinosan összeöltöztetek Liam-mel az egyen converse cipőtökkel!-mosolyogtam.

-Bizony, bizony. Na de gyere sétáljunk egyet, muszáj beszélnünk!

-Mesélj el mindent! Nagyon aggódtam miattad, hogy mi ez a Danielle-s felhajtás, csak nem akartalak a hívásommal zavarni este. 

-Mikor haza értem este Liam elmesélte, hogy mi történt amíg sétáltak. Danielle egy egészen megható mesét előadott arról, hogy mennyire sajnál mindent, és hogy csak most jött rá, hogy elszalasztotta élete lehetőséget és a nagy szerelmét. Liam persze leállította meg minden, és utána hamar el is sietett az anyukájához. De nem vagyok nyugodt Dária. Félek, hogy nem adja fel ilyen könnyen, és ha addig él is vissza akarja hódítani tőlem.-mondta szomorúan én pedig jó erősen megölelgettem. A válla fölött visszanéztem ahogy a távolban a fiúk pakolásznak, Liam pedig mosolyogva felénk integetett. Egyszerűen nem féltem attól, hogy bárki is közéjük állhat.

-A másik ami miatt nagyon aggódom, hogy betörtek Liam anyukájához. Persze a rendőrség elintézte az egész ügyet, megerősítették a riasztórendszert meg a zárakat, Liam szerint nem lesz már baj, de nekem nagyon rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Mintha miattunk történt volna ez az egész, és köze lenne azokhoz a fenyegetésekhez amit nekünk küldözgetnek.-folytatta.

-Nem értem, hogy mi közünk lenne Liam anyukájához, ennek nem lenne semmi értelme. 

-Nemtudom, mostanában olyan sok minden zavaros. És Ria még valamit el kell mondanom. Louis-sal kapcsolatos...

-Húha milye pletykákról maradok le itt!-ugrott hátulról olyan hirtelen a nyakamba Zayn, hogy meglepetésemben hangosan felsikítottam.-Jaj olyan ijedős vagy!-nevetett rajtam.

-Szerintem te csak ne beszélj!-nyomtam meg az orrát, a szemem sarkából pedig láttam, ahogy Maddie olyan majdnégyszemköztbefejezem pillantást vetett rám.

-Na kiskirálylányok elég volt a pletyi sarokból!-ért hozzánk Liam is, megölelve Maddie-t.-Még egy egész kastély vár felépítésre!

Harry:

 Reggel fél hét volt amikor kipattantak a szemeim. Egyszerűen nem tudtam tovább békésen aludni, amikor a fejembe egész végig ott dörömbölt hogy MA VAN ABIGÉL SZÜLETÉSNAPJA. 

 Tegnap nagyon munkás napunk volt, de napvégére sikerült minden elrendeznünk és teljes mértékben felkészülnünk a meglepetésre. Dáriáékkal úgy beszéltünk, hogy 9kor átmegyünk Abbie-t közösen felébreszteni, és onnan megyünk együtt a titokzatos helyszínre.Igazából semmi kedvem nem volt addig várni, tűkön ültem.

Kelletlenül leslattyogtam a hűtőhöz, kivettem egy szőlőfürtöt, és éppen lerogytam a kanapéra, hogy szépen lassan elmajszolgassam, amikor hirtelen egy őrült ötlet jutott eszembe. Gyorsan bepötyögtem a tegnapi teherautós srác számát a telefonomba.

-Hallo Harry Styles vagyok és az a helyzet, hogy sürgősen szükségem lenne a teherautódra.

 Ilyenkor érzi át az ember, hogy milyen mázli is egy hírességnek lenni, mert körülbelül húszperc múlva már a teherautóba suhantam Abbiék felé, amit persze egy kis pénzért cserébe, de rögtön megkaptam. Szerencsére volt nálam egy kulcs a lakásukhoz, legalább az ajtó felfeszítésével és a betöréssel nem kellett vacakolnom, de ahogy bejutottam a szobába már nehezebb dolgom volt. Pontosan tudtam, milyen éberen alszik Abbie, és hogy a legaprócskább zajokra is képes felriadni, tehát egy igazi bűvésztrükknek ígérkezett, amint lassan felemeltem az ágyából, levittem a lépcsőházban, kiértem vele az utcára és befektettem a teherautó csomagraktárába. Olyan lassan és óvatosan hajtottam végre minden mozdulatot mintha tojásokon lépdeltem volna. Néha egészen megijedtem, hogy fölébred, mert mozgolódott egy kicsit az ölembe, de végül sikerült kiviteleznem a küldetést.

 Büszkén néztem az immár tizennyolc éves barátnőm békésen szundító arcát, és hálát adtam a végzetnek, hogy megismerhettem őt. Mellette egy teljesen átlagosan normális srác lehetek, és ez jó így. Viszont hiába szépséges, kedves és tökéletes lány, a nagykorúsági szivatást a világ minden kincséért sem hagytam volna ki. Gyorsan összekötöztem hátul a kezeit, a szemére is kötöttem egy kendőt, majd én előre ültem és beindítottam az autót. Írtam gyorsan egy sms-t Riának, hogy változott a terv, és jöjjenek ők is egyből, és lehetőleg hozzon valami szép ruhát Abigélnek a pizsamája helyett. Körülbelül tíz percre voltunk csak már attól a bizonyos réttől, amikor meghallottam, hogy Abbie felébredt. Igazából nem volt nehéz rájönnöm a tényre, mert eszeveszettül és megállás nélkül végig dörömbölte az egész hátralévő utat, én pedig nem bírtam visszafojtani a nevetésemet. Amikor végre le parkoltam, izgatottan osontam hátra a csomagtérhez, majd egy hirtelen mozdulattal kitártam az ajtót.

-Boldog születésnapot!-kiáltottam Abbie-re.

-Jézusom Harry, te nem vagy normális!-sikította, látszólag eléggé kiborulva.-El tudod képzelni milyen érzés volt arra ébredni hogy összekötözve fekszel egyedül egy teherautóban ami ki tudja merre tart? Már a kivégzésemet is elképzeltem.-szipákolta.

-Üdv a felnőttek között!-léptem oda hozzá, hogy megcsókoljam és megölelje, de játékosan ellökött magától.

-Az emberrablók nem kapnak csókot! És ezért még egyszer ki foglak nyírni, a frászt hoztad rám!

-Mielőtt valóban megölnél, vess egy pillantást, hol is vagyunk.-suttogtam a fülébe.

Ahogy megpillantotta a mesebeli tisztás közepén az építményt, az arcáról hirtelen letörlődött a düh és az indulat. Vonásai ellágyultak, ajkai mosolyra húzódtak, szemében pedig megcsillant egy apró könnycsepp. Gyönyörű volt.

-Harry, te felépítetted nekem a Szépség és a Szörnyeteg kastélyát, a kedvenc mesémet.-motyogta meghatódva, és végre megkaptam a csókot amire egész reggel vártam.

-

Louis:

 A megszokotthoz képest nagyon jó kedvvel ébredtem ma. Végre egy nyugisnak ígérkező nap. Úgy terveztem elugrok az edzőterembe, aztán válaszolgatok egy-két rajongói levélre, később meg esetleg találkozok a srácokkal.

A változatosság kedvéért egy csíkos pólót húztam fel, és egy répával a kezembe léptem ki a bejárati ajtón, hogy elvégezzem a napi testmozgás adagomat. Amit azért valljuk be, nem szoktam napi jelleggel végre hajtani.  Már éppen bevágódtam a kocsimba a kormány mögé, amikor hirtelen valaki a nevemet kiáltotta.

-Louis, várj!-hallottam meg a hangját, és azt kívántam, hogy bárcsak egy perccel korábban elindultam volna otthonról és akkor elkerültem volna ezt a kínos kis véletlent.

-Ó szia!-feleltem neki, és nehezemre esett beismerni, hogy ma is eszméletlen jól néz ki.-Éppen sietek!

-Igen azt látom. Mostanában mindig el vagy foglalva. Merre tartassz?

-Edzek egy kicsit.

-Figyelj én tényleg nem tudom mi a bajod velem, illetve velünk. Tudom, hogy nagyon hirtelen robbantunk be az életetekbe, és sajnálom, ha túlságosan felbolygattuk azt, de mostanában sosem jössz velünk semerre. Már nem lehet a puszta véletlenre fogni, hogy minden közös program alól kibújsz, és lelkiismeretfurdalásom van, hogy miattunk romlott meg a kapcsolatod a többiekkel, és szorult háttérba a vidám mindig őrültködő Louis. Kérlek csak mondd el, mi a bajod.-hadarta végig, és hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit reagálhatnék.

-Kérsz répát?-tettem fel a lehető legidiótább kérdést, ami csak eszembe juthatott ebben a szituációban.

-Persze, imádom a répát!-mosolyodott el, és egy jó nagyot harapott belőle.-De a kérdésemre még mindig nem válaszoltál, hogy mi zavar bennem ennyire?

-Ha annyira nem csípnélek, mint amennyire hiszed, akkor nem ajánlottam volna fel a kedvenc répámat!-nevettem én is egy kicsit.-Csak tudod néha szembetalálod magadat az életben olyan problémákkal, amiken nem segít semmi és nem akarsz vele másokat terhelni.

-Akkor pontosan ugyanúgy érzünk ebben a pillanatban!

-Mi történt veled? Meg sem kérdeztem minek köszönhetem a váratlan látogatásodat?

-Tudod, az az érzésem van, hogy valamit titkolnak a hátam mögött. Harry és Dária is nagyon furcsán viselkednek mostanában, mind a ketten leráztak engem mondvacsinált indokokkal és esküdné mernék rá, hogy hazudtak nekem.

-Valószínűleg csak képzelődsz! Mi okuk lenne pont nekik, hazudni neked? Pontosan tudod, hogy nagyon szeretnek.

-Én is így gondoltam, de ma reggel az ablakból megláttam, ahogy Dária beszáll Harry kocsijába, pedig azt mondta jóga órára megy. Nemrég pedig írt egy sms-t, hogy nem fog ma már hazajönni, mert Zayn-nel tölti a napot és nála is alszik. Félek, hogy nem mond igazat és fogalmamsincs, hogy mit csinálhatnak.

-Hát ez különös.-válaszoltam neki, és én sem értettem teljesen a helyzetet. -De ebben az esetben ha nincs semmi programod mára csatlakozhatnál hozzám!- csúszott ki a számon, de már meg is bántam abban a másodpercben.

-Hát az fantasztikus lenne! Semmi szükségem arra, hogy egyedül malmozzak otthon, és buta elméletekkel idegesítsem magamat Harry-ről és Dáriáról.

 Miközben beült mellém a kocsiba gyorsan pötyögtem egy sms-t Harry-nek.

 -Merre jársz drága Haroldom?

-Dáriáékkal készülünk Abbie holnapi szülinapjára, nagy meglepetés lesz. Egy szót se szólj neki, ha esetleg beszélnétek. Ja és a holnapi bulijára tedd szabaddá magad, semmilyen ürügyöd nem lehet ellene. Csókcsók

***

Abbie:

 Csapongó gondolatokkal feküdtem le aznap aludni. Nem tudtam a fejemből kiverni a Harrys Dáriás incidenst, és bármennyire is bíztam bennük, a gonosz kis gondolatocskák befészkelték magukat a fejembe és nem hagytak nyugodni. Miért hazudtak nekem? Mit csinálhattak ketten?

 Másrészről a napom elég jól telt, és úgy érzem végre egy kicsit közelebb kerültem Louis-hoz. Én mindig is szerettem volna jóba lenni vele, de főleg az elmúlt héten úgy éreztem, kifejezetten idegesíti őt a jelenlétem. Ma viszont jól elvoltunk, voltunk edzeni, ebédeltünk egyet majd átmentünk Niall-hoz, videojátékoztunk, meg válaszolgattak a rajongóiknak.  Aztán késő délutánra nagyon elfáradtam és hazajöttem, hogy lefeküdjek jó korán. Nyugtalanul, forgolódva aludtam, először hajnalban keltem fel, és amikor ránéztem a telefonomra és megláttam a dátumot, csak akkor tudatosult bennem milyen nap is van. A születésnapom. A tizenyolcadik születésnapom ráadásul, nagykorúságom kapuja. Nem is értem, hogy felejtkezhettem el róla, mert az elmúlt napokban eszembe se jutott a sok esemény közben. Mosolyogva aludtam vissza, hogy pihenjek még egy kicsit a nagy nap előtt.

Furcsa csörömpölő zajokra riadtam fel, és már nyitottam volna ki a szememet, de nem tudtam. Be volt kötve egy kendővel, a kezeim pedig szintén össze voltak kötve a hátam mögött. Jó pár percbe telt mire a halálfélelmemben megszabadítottam magamat a kötelektől és végignéztem hol is vagyok. Egy teherautó hátuljában bezárva zötykölődtem  ki tudja merre. Először azt hittem, csak egy rossz rémálom, de amikor tudatosult bennem, hogy ez bizony a valóság és, hogy nagyon úgy néz ki, hogy elraboltak. Sírni, zokogni, kiabálni, dörömbölni szerettem volna dühömben, félelmemben és tehetetlenségemben. Szép kis születésnap...

Maddie:

Ez az egész szituáció egyszerűen olyan zavaros. Persze nem jelentett semmit ami Louis és köztem történt, és  megállapodtunk, hogy puszta véletlen volt, de mégis Liam legjobbarátja, fogalmamsincs, hogy elmondjuk-e neki. A helyzeten persze nem segít, hogy Liam ki tudja most éppen hol van, és ki tudja mit csinál az exbarátnőjével. Louis titka pedig csak hab a tortán. Sohasem titkolóztam még a legjobbarátnőim előtt, és nem tudom, bírom-e majd magadba tartani ezt a súlyos információt.

 Mikor kijózanodtunk egy picit, úgy döntöttem, hogy egyedül a többiek után megyek, Louis pedig úgy döntött, inkább otthon marad. Amikor megérkeztem az étteremben, nagyon jó hangulat fogadott és féltem, hogy el fogom ezt rontani.

-Áh Maddie végre itt vagy!-köszöntött Dária.

-De hol vannak Louis meg Liam?-kérdezte Harry.

-Hát, ez egy hosszú történet, de megpróbálom gyorsan összefoglalni.-huppantam le melléjük a székre, és őt szempár meredt rám kérdően.- Mikor hazaértünk a reptérről a kapuban várt Danielle, ők elmentek Liam-mel beszélgetni elvileg tíz perce, de azóta se hírük se hamvuk, Liamet pedig nem lehet utolérni. Louis meg otthon maradt, nem volt kedve a vacsorához.

-Hogy micsoda?-háboródott fel Dária.

-Ezt nem hiszem el...-tette hozzá Abbie és megszorította a kezemet.-Drágám úgy sajnálom!

-Maddie, igazából nem akartam ezt elmondani, de mostmár úgyis mindegy.-fogott bele Niall.- Emlékszel amikor Berlinbe Liam kölcsönadta a telefonját? Aznap érkezett egy sms Danielle-től, amelyben egy új lehetőségért könyörög, megbánva mindent. Nem tudom jól tettem -e, de kitöröltem, nem akartam, hogy belezavarjon a kapcsolatotokba. De tudnod kell, hogy Danielle sok minenre képes.-fejezte be.

-Köszönöm, hogy megpróbáltad!-suttogtam hálásan, és újult erővel tört rám a félelem ezzel az egész üggyel kapcsolatban.

-Gyorsan rendelünk neked valami jó erős italt!-ajánlotta készségesen Zayn.

-Ittam már eleget!-hárítottam, és újból eszembe jutott Louis-sal történt véletlen.

 Ebben a pillanatban megszólalt a mobilom, ismeretlen szám keresett.

-Hallo?

-Maddie, annyira jó, hogy elérlek!-hallotta Liam-et.

-Végre valahára hallok felőled! Hol vagy?

-Nem sokkal miután elmentünk sétálni, anyukám hívott, éppen mikor haza felé tartott a bevásárlásból és ismeretlen emberek megállították az utcán és utánad kérdezősködtek, mindent tudni akartak a fia új barátnőjéről, és mire végre lerázta őket és hazaért, betörtek a lakásba, elvittek pár értéket.

-Úristen ez borzalmas!

-Rögtön rohantam, hogy segítsek neki, de útközben lemerült a mobilom, és nem tudtam szólni senkinek. Most már hazafelé tartok, reméltem átjössz estére, hogy megbeszéljünk mindent.

***

Abbie:

 Miután a tegnapi vacsi után Maddie hirtelen felbukkant, majd Liam telefonhívása után rögtön el is rohant, úgy döntöttük, hogy elrakjuk magunkat mindannyian holnapra. Elköszöntünk a többiektől és Dáriával ketten indultunk haza az apartman-unkba. Búcsúzáskor Harry fülébe súgtam.

-Mit szólnál holnapra egy kora reggeli piknikhez? Csak te meg én!

-ÖÖ nemhiszem, hogy a holnap jó lesz.

-Mégis mi jobb programod van nálam? 

-Hát egy... interjú.

-Egy interjú? Hát jólvan, akkor majd hívj. 

-Jóéjszakát szépségem!-csókolta meg a szemhéjamat.

-Álmodj szépen.-feleltem neki.

 Az éjjel össze-vissza álmodtam. Őrült rajongók kergettek mindenfelé, és fogságban ejtettek. Láttam Heather arcát, majd Danielle-t, ahogy megcsókolja Liam-et. Majd megjelent Harry, hogy megmentsen, de miközben megcsókolt átváltozott Louis-sá. Louis végül Dária karjaiban kötött ki, de akkor hirtelen újra átváltozott Harry-vé.

-Jó reggelt!-köszöntött reggel Ria.- Kávét vagy teát kérsz?

-Egy tejeskávé jól esne.-feletem.

-Képzeld találtam a közelben egy jógastúdiót, elugrok, megmozgatom egy kicsit a hátamat.-mondta, miközben kiöntötte a kedvenc Audrey Hepburn-os bögrémbe a kávét.

-Lehet el megyek veled én is. Harry úgysem ér rám, tehát nincsen jobb dolgom.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Haladó óra lesz most, nem igen ajánlott kezdőknek.-válaszolt Ria, aki már három éve jógázott rendszeresen.

-Akkor úgy látszik, sorozatnézős reggelem lesz!-szomorodtam el egy kicsikét.

 Ria közben összepakoltam a jóga cuccát, és már itt sem volt. Pont mikor becsukta maga mögött a bejárati ajtót vettem észre, hogy a kanapén hagyta az edzőtoppját. Már indultam, hogy kinyissam az ablakot és utána kiabáljak az utcán. Döbbentem láttam hogy Ria beszáll egy kocsiba. Harry kocsijába.

Liam:

Már a taxiban ültünk, újra Londonban voltunk. A koncert másnapján délután kellett haza indulnunk magunk mögött hagyva Berlint. Louis, Maddie és én úgy döntöttünk, hogy előbb haza ugrunk lepakolni, lezuhanyozni és csak utána csatlakozunk a többiekhez, akik Niall-lal az élükön rögtön a reptérről elmentek vacsorázni. Drága Nial-em most nagyon boldog volt, még ma reggel is találkozott Heather-rel a régi ismerősével, és már azt tervezgette, hogy egyik hétvégén meghívja magunkhoz Londonban. Kíváncsi vagyok mi sül majd ebből ki.

- Nagyon aranyos lánynak tűnik. - mondta Louis.

- Igen-igen olyan jó lenne, ha végre Niall is megtalálná a szerelmet!- válaszoltam, mire Louis forgatni kezdte a szemét, Maddie pedig elég ijedten és idegesen  nézett. - Neked talán nem szimpatikus?- kérdeztem tőle, miközben gyengéden megöleltem.

-De, minden bizonnyal aranyos lány lehet. – felelte nem túl meggyőzen, pont ugyanolyan hagsúllyal beszélt, mint pár napja a berlini étteremben, amikor pontosan látszott, hogy valami rossz történt, de ők csak ráfogták a fáradságukra és éhségükre. Nem akartam Louis előtt elkezdeni faggatózni, úgy gondoltam majd kettesben megbeszéljük. Nagyon rossz volt Maddie-t ilyen idegesnek látnom, mert megfogadtam magamba, hogy boldoggá teszem és nem engedem, hogy bárki is elszomorítsa.

 A taxi közben már befordult az utcánkba és végiggurult a jól ismert házak mellett, majd leparkolt a miénk előtt. Valaki állt a lépcsőnkön, de a nap olyan vakítóan sütött, hogy nem tudtam kivenni a nagy fényben az arcát. Amikor kiszálltunk a kocsiból és közelebb értem akkor ismertem csak fel.

Danielle volt az. Az utolsó személy a bolygón akit épp a saját házam előtt látni akartam. Nem tudom, hogy milyen régen várhatott rám, de arckifejezése fáradt volt, bár látszott rajta, hogy gondos sminkkel próbálta eltakarni a szeme alatti karikákat. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat tőlem, miért bukkan fel pont most, amikor már kihevertem őt és túlléptem mindenen ami köztünk volt.

-Nem válaszoltál az sms-emre.- szólalt meg végül, teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy éppen Maddie kezét fogom és Louis-sal sem foglakozott igazán.

-Nem kaptam semmiféle sms-t.- mondtam neki teljesen őszintén és kezdtem magamat egyre kínosabban érezni. Maddie-re sandítottam és pontosan lerítt róla, hogy ő sem élvezi túlzottan ezt a váratlan találkozást.

-Liam, beszélni szeretnék veled. Nem akarok belerondítani a szép életedbe. -nézett végig Maddie-n, és láttam rajta, hogy zavarja, hogy ilyen szép és csinos barátnőm van. – De adj nekem egy kevés időt, szeretnék négyszemközt beszélgetni.

-Danielle nem hiszem, hogy ez most aktuális lenne.

-Kérlek!- könyörgött és láttam rajta, hogy a sírás szélén áll. Maddie megszorította a kezemet, és láttam, hogy borzalmasan vívódik belül, de végül azt suttogta.

-Menj. Majd Louis-sal megvárunk a házba.

-Szeretlek!- mondtam neki.-Tíz perc múlva itt leszek!

-De kérlek legyél okos!- tette hozzá halkan. Bólintottam és elindultunk Danielle-lel, hogy egy sétát tegyünk.

***

Maddie:

 Utáltam, gyűlöltem a tényt, hogy Liam éppen Danielle-lel sétálgat kettesben. Nem akartam a hisztis féltékeny barátnő szerepét játszani, és persze Liam-ban is százszázalékosan megbízok, de egyzserűen ötletem sincs, hogy mit akarhat tőle. És abban pedig biztos voltam, hogy ezzel a nőszeméllyel jobb vigyázni.

-Lazíts, nincsen semmi gáz. Liam típerc múlva itt lesz.- veregetett vállba Louis. Nagyon örültem, hogy most itt van velem, és eszembe jutott, hogy akkor is végig mellettem állt, amikor Liam nem állt velem szóba a nyilvánosságra került kép miatt.

-Tudom, tudom.-moytogtam magam elé.

-Na jó mi lenne ha kinyitnák valami finom likőrt, hogy jobb kedved legyen?-ajánlotta. Nem sokkal később a kanapén ültünk mindaketten és alig volt már egy kicsike az üveg alján. Percenként néztem az órámat, az idő pedig eszméletlen lassan vánszorgott. Már egy óra is eltelt Liam pedig nem volt seholsem. Kezdtem nagyon ideges lenni, és bármennyire is azon voltam, hogy leállítsam a fantáziámat, egyre csak rémképek villantak be, hogy mit csinálhatnak együtt.

-Louis, már rég itt kéne lennie. Hol lehet? Mi történhet?- kérdeztem és éreztem, hogy a könnyek végigszántják az arcomat.

-Na jó, ez már tényleg nem állapot. Felhívom!-mondta, és tárcsázni kezdte Liam számát. De azonnal az üzenetrögzítő kapcsolódott be, nem lehetett elérni őt.

 Egy újabb félóra telt el, melyben két percenkét próbáltuk felhívni, és kisírtam magam Louis vállán, hogy valószínűleg elvesztettem életem szerelmét.

-Shhh nincsen semmi baj, igyál még egy kicsit inkább!- nyugtatgatott és hirtelen nagyon elszégyelltem magamat. Már napok óta ott motoszkált a fejembe, hogy Louis-sal valami nincs rendben, hogy valami baja lehet. Ő mindig ott állt mellettem ha problémáim voltak, erre pedig én már megint csak magammal tudok foglalkozni.

-Igazad van, tényleg elég volt már belőlem. De akkor most te jössz, meséld el mi nyomja a lelkedet.

-Hát most jelenleg nekem is az a legnagyobb problémám, hogy meg kell vernem a legjobb haveromat, abban az esetben, ha fájdalmat okoz neked. - nevetett.

-Louis nem versz át! Látom rajtad, hogy történt valami. Te is mindent tudsz rólam, mindig segítettél nekem. Most engedd, hogy meghallgassalak!

 És akkor ott a kanapén, kicsit akadozva el kezdett mesélni. Figyelmesen hallgattam a szavait, láttam, hogy szenved, hogy kiadja magából a titkát, én pedig teljesen megrökönyödtem.

-Maddie, még senkinek sem mondtam el. Tudom, hogy nálad biztonságba lesz ez az információ. – nézett a szemembe könyörgően.

- Beleszerettél az egyik legjobbarátod barátnőjébe, aki az én legjobbarátnőm. -konstatáltam, és hirtelen úgy megsajnáltam szegényt, hogy el is felejtkeztem a saját problémáimról.

-A szerelem szívás! – jelentette ki.

-Teljesen egyetértek. –szóltam, és már indultam, volna, hogy egy puszit adjak az arcára.

Nem tudom végül, hogyan történt, kinek a hibájából, de a csók a száján csattant.

Zayn:

 Alig vártam az alkalmat, hogy végre leválhassunk a többiektől és kettesben lehessek Dáriával. A tegnap eltöltött éjszaka után még közelebb éreztem őt magamhoz. Már amikor az először megpillantottam, ahogy elesett a Nandos közepén, éreztem, hogy valami különleges van ebben a lányba, de minél több időt töltöttem vele, egyre jobban rájöttem hogy ő nem csak egy random valaki akivel éppen randizgatok ideig óráig, aztán ha megunom jön a következő, ő valahogyan egészen más. Amikor ma elérkeztünk a tv-toronyhoz, és a srácok úgy döntöttek, hogy menjünk fel a tetéjére, tudtam, hogy elérkezett a megfelelő pillanat, hogy a tériszonyomra hivatkozva kibújhassunk alóla. Amikor a többiek már mind elindultak a bejáratához, Ria kézen fogott és már indult volna, hogy leüljön egy közeli padra.

-Egy kettő három FUTÁS!-kiáltottam neki.

-De hát azt mondtuk a többieknek, hogy megvárjuk őket itt.-ellenkezett.

-De én nem akarok most a többiekkel lenni, én csak veled akarom tölteni a napot!-csókoltam meg a nyakát, és a szemem sarkából láttam, hogy a karja enyhén libabőrös lett.

-De, de nem kéne neki szólnunk legalább?-akadékoskodott tovább.

-Ha nem vagy hajlandó részt venni önszántadból az akcióban, akkor kénytelen leszek elrabolni!-nevettem, majd felkaptam a hátamra és elkezdtem vele szaladni.

-Hééé tegyél le!-visította nevetve.-Így felcsúszik a szoknyám! Azt akarod, hogy mindenki a te barátnőd fenekét bámulja?-íncselkedett. Lejjebb húztam a piros pöttyös szoknyáját, de továbbra sem raktam le a földre. Ebben a pillanatban az utcán valaki elkezdte a nevemet kiáltozni, az emberek mind ránk néztek, és tudtam, hogy felismertek. Fényképezőgépeket meg kamerákat kaptak elő és elkezdték megörökíteni a jelenetet, ahogyan Riával a vállamon szaladgálok. Gyorsan leraktam őt a földre, és a fülébe súgtam.

-Na most aztán tényleg rohanás, ha nem akarjuk, hogy az egész napunkat elszúrják!-kézen fogtam és elkezdtünk olyan gyorsan futni, ahogyan csak tudunk. Dária  kilépett a magassarkú cipőjéből, és mezítláb szaladt tovább mellettem. Nem bírtuk megállni, hogy ne kuncogjunk közbe végig. Végre beértünk egy kihalt kis utcácskába, magunk mögött hagyva az embereket. 

-Szépen leráztuk őket!-lihegtem.

-Na aztán te is jó vagy a figyelemfelkeltésben, és még te csodálkozol, hogy felismernek!-bökött oldalba nevetve, de egy pillanatra mintha a félelem szikráját láttam volna felcsillani a zöld szemeiben.

-Ez a te hibád, te nem akartál velem jönni!-csókoltam meg.

 Úgy döntöttünk, hogy a nap további részében elmegyünk hajókázni a folyón, ami Berlin közepén csordogált végig. Most már óvatosabb voltam, kalapot és napszemüveget vettem fel és igyekeztünk nem feltűnőek lenni. Éppen indultunk volna, hogy felszálljuk a hajóra, amikor egy kávézó teraszán megpillantottam Niall-t egy ismeretlen szőke lány társaságában.

-Nézd ott van Niall. Hogy kerülhet ide? És ki az a lány vele?-kérdeztem. Dária odanézett, ahova mutattam és egészen érdekes arckifejezést öltött, nem tudtam rájönni, hogy mire gondolhat.

-Én azt hiszem őt láttam már. Úristen, megvan. Ő is ott volt tegnap az étterembe amikor rátok vártunk, nem sokkal azelőtt ment el, mielőtt ti megérkeztetek volna.-felelte megrökönyödve.

-Na és ebben mégis mi olyan durva? Talán történt egy gyilkosság és ő a lehetséges tettes?-viccelődtem, de láttam az arcán, hogy komolyan össze van zavarva.- Dária nézz rám, mi történt tegnap?-komolyodtam el én is.

-Semmi, semmi.-dadogta, de hófehér bőre még a szokásosnál is sápadtabb volt.

-Tudod, hogy nekem elmondhatsz bármit.

-Zayn, ha minket valaki bántani akarna, ugye megvédenél?

***

Abbie:

   Először Dária és Zayn lépett le, aztán Niall is otthagyott minket és elment valami régi osztálytársával, akit csak hátulról láttunk mi, de olyan érzésem volt, mintha láttam volna már valahol, csak nem tudtam rájönni hol. Ezek után pedig Louis kijelentette, hogy neki nagyon fáj a feje, és muszáj ledőlnie az esti koncert előtt, úgyhogy bevágta magát az első szembe jövő taxiba. Tehát négyesben maradtunk és egy jó kis dupla randinak ígérkezett a nap. 

-Neked nem furcsa Louis viselkedése mostanában?-bújtam oda Harry-hez.-Már akkoris teljesen kiakadt, amikor Zayn és Ria nem vártak meg minket, most pedig fogta magát és hazament.

-Sohasem szokott fájni a feje, nem is értem mi van vele.-gondolkodott.-Majd este beszélünk vele. De addig se stresszeld magadat ilyesmikkel édes!-mosolygott rám azzal az elképesztően elbűvölő mosolyával amitől még most is megremegett a térdem. Megint eszembe jutott a tegnap éjszaka, és önkéntelenül én is elmosolyodtam azon az élményen, amit nagy valószínűséggel nem sok férfi tudna lepipálni.

-Na merre menjünk?-kérdezte Liam.

-Mit szólnátok ha megnéznénk azt a kastélyt ami a város mellett van picivel?-kérdezte Maddie és beleegyeztünk az ötletébe.

Tökéletes nap volt. A nap szikrázóan sütött az idő pompás volt. Kéz a kézben sétálgattam Harry-vel akin a kedvenc Ramones-os polója volt, mögöttünk pedig Maddie és Liam lépdelt. 

-Szeretlek!-fordult oda hozzám hirtelen.

-Hé én jobban szeretem Madelinet!-kontárzott rá Liam, aki fél füllel meghallotta Harry vallomását.

-Szerintem kiegyezhettek egy döntetlenben!-vigyorogtam, és a kastély hűs árnya alatt úgy éreztem, hogy legszívesebben megállítanám ezt a percet és jó sokáig benne maradnék. 

 Sajnos lassan elérkezett a pillanat, amikor vissza kellett indulnunk, hogy a fiúk időben visszaérjenek a koncert kezdésére. A színpad mögött verődött össze újból az egész csoport, megjelent Zayn és Dária, aztán Niall végül pedig Louis is.

-Jobban van már a fejed?-kérdezte tőle aggódva Maddie.

-Tökéletesen vagyok.-bólintotta.-Remélem az első sorból fogtok csápolni nekünk!

-Hát úgy gondoltuk, hogy most hátul maradnánk, és a színfalak mögött hallgatnánk csak meg titeket.-néztem a lányokra. A világért sem mertünk volna beállni a nagy tömeg közé, kockáztatva, hogy mondjuk belénk mélyessze valaki a szép élesre reszelt körmét.

-Szívem, ahogy gondoljátok!-simogatott meg Harry, de éreztem rajta,hogy egy picit csalódott a ténytől, hogy csak a háttérből fogok neki szorítani. Amikor elkezdődött a koncert, leültünk a lányokkal az öltözőben, és ahogy fél füllel hallgattuk, ahogy épp a One Thing-et éneklik, rákapcsolódtam a telefonommal a netre.

Az első amit megláttam Tumblr-ön egy összevágott kép volt rólunk. Az egyiken Dária látszik a pöttyös ruhájában, ahogyan Zayn a vállára kapta és nevetve futnak, a másikon pedig Liam, Maddie, Harry és vagyunk láthatóak ahogy kézen fogva sétáltunk sétálunk a kastély parkjában. Maddie és Liam épp összenevetnek valamin, én pedig mosolyogva Harry vállára hajtom a fejem. A kép alatt pedig a felirat.

Nem érdemlik meg a boldogságot!

-

-

-

Maddie:

  Azt hittem semmi sem tudja majd velem elfelejtetni velem  a tegnapi éttermi kis incidenst. Azt, hogy most már elég durván meg vagyunk fenyegetve ismeretlen illetők által, akik követnek minket és nyomoznak utánunk. De tévedtem...

 A lányokkal úgy döntöttünk, hogy nem avatjuk bele a fiúkat a történtekbe, legalábbis még nem most. Minden bizonnyal kiborulnának, idegesek lennének és megpróbálnák minden erejükkel kideríteni, hogy mégis ki teszi ezt velünk, és most erre nincs semmi szükségük. Így is eléggé felforgattuk már az életüket, és a sok munka, utazás és fellépés mellett nem kéne ilyenekkel stresszelnünk őket.

-Ha majd levágták  már mondjuk a fél fülünket akkor már úgysem tudjuk másra fogni.-mondta Abbie.

-Még mindig kitalálhatunk mondjuk egy fűnyírós balesetet.-tettem hozzá irónikusan.

-Haha. Nagyon vicces!-válaszolta Dária, akinek talán a legnehezebbre esett ez az egész titkolózás.

 De végülis sikerült elterelnünk a srácok gyanúját, és kellemes hangulatba elköltenünk a vacsoránkat, de ahányszor találkozott a tekintetem Abigélével és Riáéval, egyértelmű volt, hogy mind a hármunk esze a körömreszelőn jár még. Mikor végre visszaértünk a szállásunkra, és becsukódott a szobánk ajtaja mögöttünk. Liam mögém lépett és átkarolta a derakamat.

-Nem csapsz be, látom rajtad, hogy valami nincsen rendben.-suttogta a nyakamba, nekem pedig borzalmasan nehezemre esett hazudnom neki. Hirtelen elakartam mesélni mindent, kisírni a vállán magamat és együtt megoldást találni, de a lányokkal megegyeztünk és ezt sem akartam megszegni.

-Egyszerűen csak hiányzott, hogy kettesben lehessünk.-feleltem neki végül, minden erőmet összeszedve, hogy meggyőzően hangozzon.

-Ha valóban csak ennyi történt, akkor most már nincs miért aggódnod!-nevetett, ahogy lassan végigcsúsztatta a kezét a gerincem mentén a ruhám kapcsolóját keresve. A selyemruha végigsiklott a testemet, majd a földre ért, én pedig az inge gombjai után nyúltam. Feltárult előttem az izmos mellkasa és a kockás hasa, végigsimítottam rajta, miközben ő a melleimmel játszott.

 Majd a szája mohón az ajkaim után kaptak, miközben az ágyra döntött, lerángatva közbe a nadrágját. A vérem lüktetni kezdett, ahogy testünk egybe olvadt és elértek az öröm hullámai.

-Madeline!-nyögte kéjesen ahogy egyre mélyebben hatolt belém, s sikítanom kellett ahogyan a csúcsra emelt. De nem állt meg, úgy éreztem szétvet a szenvedély, görcsösen markoltam a széles vállait.

-Megőrjítessz!-motyogtam megbabonázva, ő pedig már a nyelvével izgatta a csiklómat. Azt hiszem akkor este megismertem a paradicsomot.

***

Niall:

  Reggel már sokkal jobb kedvűnek látszottak a lányok, mondjuk nem is csodálom. Valószínűleg ők nem számítógépes játékokkal és alvással töltötték az egész estéjüket... Már kezdett erős lelkiismeretfurdalásom támadni, hogy talán az aprócska viccem miatt ijedtek meg ennyire. A kis cetli miatt, amit Maddie zsebében csúsztattam még a taxiban. Egyedül Louis-nak meséltem el, hogy hogyan tréfáltam meg őket, de ő tőle szokatlan mondón teljesen kiakadt, pedig általában kapható minden ilyen hülyeségre, és nem egyszer szivatott már engem is agyon.

-Te nem vagy normális! A falra fested az ördögöt! Meg ne próbálj még egyszer rájuk ijeszteni!-replikázott.

-Jólvanna, nem is gondolkoztam semmi ilyesmiben! Csak egy egyszeri poénnak szántam, mesélte Dária, hogy mennyire odavannak a Pretty Little Liars sorozatért, abban szokott valami misztikus ember így üzengetni, gondoltam vicces lesz.

-Hát nem volt az!- puffogott még mindig. Igazán nem értem, mi ütött Louisba, mostanában nagyon furcsán viselkedik. Ismerem már őt annyira, hogy észrevegyem hogy a szokásos viccei, őrültködései mögött valami nincs rendben. Na meg vannak ezek a hirtelen kitörései, mint például a mostani, majdnem leharapta a fejemet. .        Már csak ki kell derítenem mi a baja.

 A napot úgy terveztük közösen töltjük el a városban, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit az esti teltházas koncert előtt.  Először az Alexander Platz-ot látogattuk meg, majd felmentünk a Tv-torony tetejére. Zayn nem akarta feljönni a tériszonya miatt, úgyhogy ők lennt maradtak Dáriával, és mire mi kicsit szédelegve visszatértünk a magasból ők már nem voltak sehol. Valószínűleg ez volt végig a tervük, hogy leszakadhassanak és kettesbe lehessenek.

-Na szépen leráztak minket!- háborgott mosolyogva  Maddie.

Tehát heten folytattuk az utunkat. Éppen a metróra vártunk, hogy bejussunk a belvárosba, amikor hirtelen valaki rám köszönt hátulról. Basszus, valószínűleg megint felismertek a rajongók.

-Jézusom Niall te vagy az? Nem láttalak a gimi óta, csak az újságokból meg a tv-ből értesülök rólad állandóan!-hallottam meg egykori osztálytársnőm hangát.

-Szia Heather! Micsoda meglepetés! Hogy kerülsz ide Írországból?

-Berlinben gyakornokoskodom a nyáron a nagynéném cégénél. Nincs kedved beülni valahova egy kávéra? Annyi mindenre kíváncsi vagyok.

-Hááát.-néztem sandán a többiekre.

-Vagyis nem akarom megzavarni a baráti programotokat!- viszakozott, de végül úgy döntöttem, hogy vele tartok. Így történt tehát, hogy én is leszakadtam a kis csapattól. Ekkor vettem észre, hogy a mobilomat nem hoztam magammal, Liam pedig volt olyan kedves és készséges, hogy kölcsön adta az övét, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot és később majd csatlakozhassak hozzájuk.

 Heather nagyon aranyos lány volt már a suliban is, az a tipikus mindig mosolyogós, kicsit ügyetlen szőke fruska, de ezalatt a négy év alatt, egészen nőiessé változott. Egy nagyadag kávé mellett tárgyaltuk ki, hogy mi minden történt velünk azóta, hogy nem láttuk egymást. Sokat nevettünk, én pedig szívből kezdtem örülni annak, hogy a véletlen az utamba sodorta. Már éppen indulni akartunk, mert neki mennie kellett vissza dolgozni, amikor pittyegni kezdett Liam telefonja. Azonnal megnyitottam az üzenetet, mert biztos voltam, hogy a többiek hiányolnak már engem.

Nagyon hiányzol, megbántam mindent, életem legnagyobb hibáját követtem el. Kérlek bocsáss meg, mindennél jobban szeretném újrakezdeni. Üzenj, ha adsz még egy esélyt a találkozásunkra! Szeretlek, Danielle

 Olvastam megrökönyödve a tartalmát.

Liam az egyik legjobbarátom, és mindigis utáltam Danielle-t, azért ahogyan kidobta és kihasználta. Most pedig, hogy végre megtaláta a boldogságát egy ilyen aranyos lány mellett, mint Maddie, nem hagyhattam, hogy megint visszarántódjon ebbe a kalamajkába. Rögtön a Taken című dalunk dalszövege jutott az eszembe, és talán nem volt a tisztem, hogy ilyet tegyek. De rányomtam az üzenet törlésére.

Abbie:

Nemegyszer álmodtam már olyat, hogy a felbőszült rajongók rám támadnak bosszúból, mert Harry Styles a barátom, s féltem, rettegtem attól, hogy ez a rémálom valósággá válik.

-Lányok, itt vagyunk Berlinbe, nem hiszem, hogy egy ilyen alaptalan gyermeteg fenyegetés miatt az egész napunkat a szobában kuksolva kéne töltenünk! Azonnal szedjük össze magunkat és irány a fánkos! Egy két banános meg duplacsokis-kókuszos csoda majd jobb kedvre derít!-rázott fel a búskomorságunkból Ria. Bármennyire is megriadtunk a titokzatos üzenettől, igazat kellett adnunk neki, nem vesztegethetünk el, egy ilyen csodás napsütéses napot az életünkből. Gyorsan átöltöztünk, és nemsokkal később belevetettük magunk a szikrázó, nyüzsgő német főváros forgatagába magunk. Újra bebarangoltuk a régről már ismert utcákat és felmentünk a híres az angyalos torony tetejébe.

-Jajj nézzétek!-rázott meg minket Maddie, ahogy éppen a torony tetejéről gyönyörködtünk a kilátásban.- Itt vannak még a neveink amiket két évvel ezelőtt karcoltunk bele a korlátba.-mindannyian elmosolyodtunk, amikor megláttuk. Jó sok minden változott az eltelt két év alatt, de a barátságunk egy cseppet sem romlott, és ez egy olyan biztos pont volt az életembe, ami erőt adott minden más akadályhoz.

A délután gyorsan elszállt, és közeledett a nyolc óra, amikorra meg volt beszélve a találkozó a fiúkkal, hogy egy finomat vacsorázzunk. Egy külvárosi kis étteremre esett a választásunk, kerülni akartuk a feltűnést, meg persze a rajongók áradatát. Már majdnem odaértünk a helyre, amikor sms-em érkezett Harry-től, hogy egy kicsit elhúzódott a dedikálás és egy félórát késni fognak, addig is üljünk be, és foglaljunk nekik helyett.

-Hát legalább nem azt írták, hogy azért késnek, mert éppen leszakította a karjukat a tomboló lányok hada.-nevetett Maddie.

Éppen az étlapot nézegettünk, amikor feltűnt a pincér.

-Ha lehet, akkor egy kicsivel később rendelnénk, várunk még valakiket.-szólt neki Ria.

-Én igazából egy csomagot hoztam, az egyik asztaltól küldik Önöknek.-válaszolt a pincérlány. Kérdően néztünk egymásra, ahogy elvettem a felénk nyújtott aprócska kis dobozkát. Nagyon rossz előérzetem támadt, ahogy elkezdtem kicsomagolni.

-Jézusom!-kiáltottam fel, amikor megpillantottuk, mit is rejt a doboz. Egy körömreszelő volt benne, rajta egy cetli. Hegyezzük a körmeinket!
Azonnal elkezdtünk nézelődni, hogy melyik asztaltól érkezhetett, de többnyire gyerekes családok vacsoráztak szépen nyugodtan, minden csöndes és normális volt. Sehol egy gyanús alak...

***

Louis:

A tegnapi napunk elég fárasztó és őrült volt. A repülőút után legszívesebben egész hátralévő nap henyéltem volna, de azonnal indulnunk kellett dolgozni. Stúdiózás, interjúk, dedikálás blablabla. A német rajongóink is eszméletlen lelkesek és aranyosak, úgyhogy azért mindent összevetve élveztük a napot. Késve érkeztünk a lányokhoz az étterembe, de amint lehuppantunk melléjük a székekre, azonnal éreztük, hogy valami nem stimmel.

-Ugye nem azért haragszotok amiért elkéstünk?-kérdezte Harry Abigélt.

-Jajj dehogyis, ne butáskodjatok. Jó hogy itt vagytok!

-Akkor mi a baj?-fordult Liam aggódva Maddie-hez, miközben gyengéden kisöpört egy hajtincset az arcából.

-Semmi bajunk nincsen! Elfáradtunk a sok sétálásban és már nagyon éhesek vagyunk, ez minden.-mondta Maddie elég meggyőzően, ahogy arcon csókolta Liam-et.

-Szuper! Akkor kérjünk gyorsan valami ennivalót, mert nekem is kilyukad a gyomrom, közben meg elmeséljük kivel mi történt.-mondta vidáman Niall. Tehát a téma elterelődött, csak Dária szemének ideges csillogásából sejtettem, hogy nem mondták el az igazságot.

-Louis te egy egész tál répát rendelsz előételnek, Liam te meg villával eszed a levest, komolyan lehetetlen alakok vagytok!-nevetett nem sokkal később Abigél, miközben egy nagy tál makarónin osztozkodott Harry-vel, akinek az egész arcát beterítette a paradicsomszósz.

-Hidd el, minden de minden lehetséges!-válaszoltam neki, miközben ujjammal letöröltem egy kis szószt Harry álláról, majd lenyaltam. Evés után mindenki nagyon fáradt volt, úgy döntöttük a programokat másnapra hagyjuk és inkább visszamegyünk a szállásra.

*

Reggel Niall-el már rég a konyhában ültünk és reggeliztünk amikor végre valahára előbukkantak a szobájukból a turbékoló kis madárkák. Az első dolog amit a szemebe ötlött, hogy Harry egy jó nagy élénk színű sapkát húzott a fejébe.

-Ó jaj, most már végérvényesen és megcsaltál cserben hagyva a szerelmünket. Azt hittem különleges ami kettőnk között van!-kaptam a szívemhez.

-Louis drágám tudod, hogy mindig te maradsz életem férfija!-vigyorgott vissza, majd sokatmondó somolygással lepacsizott Zayn-nel és Liam-el.

-Ell sem akarom képzelni mik történtek itt az este.-csámcsogott a reggelije fölött Niall.

Bármennyire is megpróbáltam figyelmen kivül hagyni, azt a furcsa érzést ami hirtelen elöntött, mégis ott motoszkált bennem a féltékenység csírája. Nem tehetem ezt, nem érezhetek így, hiszen ő az egyik legjobbarátom barátnője, nem vágyakozhatok utána. Nem tehetem meg ezt egyikükkel sem. Mégis amikor elkapom a pillantását elképzelem, mi lett volna ha másképp alakul minden...

 Dária:

    Eddig egészen jól sikerült megúsznunk, az őrült rajongók áradatát, és csak pár randinkat szúrták el a sikítozva toporzékoló, autogramért és közös fotóért könyörgő lányok, ami azért elég jó arány. Ugyan twitteren elég sokan beszélgetnek arról, hogy mégis kik is ezek az új lányok, akik hirtelen lecsaptak az "ő" Harryjükre, Zaynükre és Liamükre, sőt már került fel a netre olyan kép is, amin hátulról látszódunk velük. A rajongók pedig azon csámcsognak, hogy elég vékonyak, magasak vagyunk és a többi.  De ez várható is volt, úgyhogy egyenlőre egészen szépen megúsztuk. Az otthoni ismerőseinktől naponta kapjuk az e-maileket, hogy mi vagyunk e a One Direction új barátnői, és a szüleink is egészen odáig vannak, hogy milyen kis celebek lettünk pár hét alatt.

    A berlini utazás reggelén borzasztóan izgatottak voltunk mindannyian, ahogy az összepakolt bőröndeinken ücsörögve vártuk a fiúkat és a taxit, ami majd ki visz minket a reptérre. Szerelmes lettem Berlinbe, amikor először jártam ott, és álmomba sem gondoltam volna, hogy ezen az angliás nyáron lehetőségem lesz újra eljutni a városba, ráadásul ilyen fantasztikus társasággal. Az pedig, hogy elhívtak bennünket egy ilyen útra, természetesen az összes költségünket állva, egy olyan gesztus, ami egy nagy előre lépést jelent a kapcsolatunkba.

   De ami a repülőtéren fogadott minket, az egészen lesokkolt. Ennyi rajongót összegyűlve még sohasem láttam. Valószínűleg kitudódott az utazás dátuma, és most körülbelül fél London itt tolongott, hatalmas szíves táblákat lóbálva,kiáltozva, énekelve.  A srácok meg-megálltak, integettek, köszöntek nekik, mi viszont Abbie-ékkel, próbáltunk észrevétlenek maradni, és minél hamarabb eliszkolni ebből a veszélyzónából. A kapucninkba temetkezve és napszemüveggel eltakarva a szemünket húztuk magunk mögött sietve a bőröndöt, de még így is sokan fényképeztek minket. Minket is megakartak állítani, és olyan kérdésekkel bombáztak, hogy valóban a barátnőik vagyunk-e a fiúknak, vagy hogy hogyan ismertük meg őket. És bármennyire is nem akartunk ilyeneket hallani, a ribancok és kurvák szavak is nemegyszer megütötték a fülünket, ahogy valaki felkiáltott a tömegben. Nagyszerű...

 Amikor végre a már fennt repültünk a felhők között, magunk alatt hagyva a sok kis csajt, végre fellélegezhettünk.

-Hú hát ez azért durva voltam.-mondtam.

-És általában ez van bármerre megyünk. Nagyon aranyosak a rajongók és nagyon sokat jelent, hogy ennyien szeretnek és támogatnak minket, de néha egy picit túlzásba viszik.-nevetett Niall.

Zayn és Niall között ültem a gépen, előttünk Louis ült Maddie-val és Liam-mel, mögöttünk pedig Abbie és Harry.  Hiába nem sok London és Berlin között a távolság, Zayn-nek még ezalatt a pár órás út alatt is sikerült rögtön elaludnia, valószínűleg kimerítette a hajnalba kelés. Fejét az ölembe hajtotta, én pedig egész idő alatt a hajával játszottam. Közben pedig Niall odanyújtotta a fél fülhallgatóját és Scriptet hallgattunk. Nem elég, hogy mindakettőnknek ez az egyik kedvenc együttesünk, még a kedvenc számunk is ugyanaz, úgyhogy legalább négyszer végigment az If you ever come back.

 Mondanom sem kell, a berlini reptéren is hatalmas kivonulás várt minket. Zayn védelmezően próbált eltakarni engem a kamerák elől, de valószínűleg estére az egész világháló tele lesz a képeinkkel. Három körül értünk a szállodába, ahol egy egész rezidencia állt a rendelkezésünkre. Egy nagy közös nappaliból, és konyhából nyíltak a halószobák, pontosan négy darab. Louis és Niall, tettetett bosszúsággal, de végül megadva magukat bevonultak egybe, tehát legnagyobb örömünkre mindenki a saját barátjával aludhat egy szobában. A srácoknak sajnos nem volt sok idejük, mert már délutánra jelenésük volt egy berlini stúdióban, de azért pár perce betudtunk zárkózni a szobába. Az összes táskánkat ledobtuk a sarokba, levetettem magamat a pihe-puha franciaágyra Zayn pedig mellém feküdt.

-Örülök, hogy itt vagy velem! Gyorsan letudjuk a stúdiózást,este elmegyünk együtt vacsorázni, a holnapi koncert előtt pedig lesz időnk várost nézni!

-Egész jól hangzik!-suttogtam, és rágurultam a mellkasára. Semmi után nem vágyakoztam, jobban, minthogy végre egy kicsit hosszabb ideig kettesben lehessünk. Ő pedig mélyen a szemebe nézett.

-Szeretlek!-mondta ki életében először a varázs szavakat, nekem pedig hirtelen az egekbe szökkent a vérnyomásom. Pontosan tudtam, hogy Zayn-nek nehezebben megy, hogy közel engedjen magához másokat, és pontosan ezért is értékeltem nagyon a hallotakat.

-Én is szeretlek!-válaszoltam végül, miközben megcsókolt.-Na de siess, a többiek már biztosan várnak, aztán rám fogják fogni, ha elkéstek!-nyögtem végül, de nagyon nehezemre esett megtörni a pillanat varázsát.

  Miután elmentek a szállodából, úgy döntöttük Maddie-ékkel, hogy miután kipakoljuk a ruháinkat, elmegyünk egy kis Berlini sétára, útba ejtve a kedvenc itteni fánkosunkat és egy kis ékszerboltot is. Éppen Abigélnek segítettem kicsomagolni a szobájában, amikor hirtelen Maddie elég idegesen berontott hozzánk.

-Ezt látnotok kell, most esett ki a pulcsim zsebéből, fogalmam sincs, hogy került hozzám!-mondta, és a kezünkbe nyomott egy gyűrött papír cetlit.

 Figyelünk titeket, sehol sem vagytok biztonságba!

-Biztosan egy rajongó tette oda.-szólalt meg Abbie egy kicsit megijedve, hiszen mindannyian tapasztaltuk, hogy mire képes egypár fanatikus.

-Na lányok,nyugi, biztosan csak valami rossz vicc.-nevettem, de közben én sem voltam teljesen biztos a szavaimban.

 Maddie:

    Egy hete már, hogy végre Zayn és Ria is egymásra találtak. Nem mondom, hogy kifejezett rózsaszín tündérmeseként indultunk a történetünk, Abbie, Ria és én is megszenvedtünk azért, hogy most itt tarthassunk. De azért valljuk be, végérvényben mégiscsak egy rózsaszín tündérmese az, amiben Liam Payne a barátom, a legjobbarátnőim  pedig Harry Styles-al és Zayn Malik-kal járnak, és arról se feledkezzünk meg, hogy az együttes két maradék tagja, Niall Horan-t és Louis Tomlinson-t is legjobb haverjaink egyikének mondhatjuk. Elég király...

Jó reggelt szépségem, mit szólnátok egy triplarandis shake-hez Louis-sal és Niall-el kibővítve még mielőtt bemegyünk a stúdióba?- írta sms-ben Liam, és néha még mindig nehéz volt elhinnem, hogy ez velünk történik meg. Gyorsan felöltöztünk, és nem sokkal később már együtt szürcsölgettük a reggeli turmixunkat.

-Még mindig nem hiszem el, hogy nem ettél egészen az X-faktorig málnát. Milyen gyerekkorod volt?-nevetett Zayn-re Ria, amint éppen egy hatalmas málnás turmixot ivott.

-És még úszni sem tud!-szólalt meg Louis.

-Na ez most hogy jön ide?-háborodott fel.-De különben is én vagyok a legszexibb.-mosolygott.

-Na azért ne bízd el magadat.-cukkolta Ria, ahogy megcsókolta.

-Nekünk pedig lenne ehhez egy-két szavunk.-feleltük kórusban Abbie-vel, és hozzábújtunk Liam-hez és Harry-hez.

-Na de csajok, nagy reggel ez a mai!-kezdett szónokolni Louis.

-Jujj de izgi.-így Niall.

-Najó szerintem ne lőjjétek le a poént, a mi barátnőinkről van szó!-nézett Harry a többiekre.-Tehát két nap múlva Berlinbe kell utaznunk. Koncertezni, meg ott fogjuk fel venni az egyik új számunkat.

-Basszus...-szomorodtam el.

-Remélem nem tart sokáig!-tette hozzá Abbie.

-A kérdésünk pedig az lenne, hogy ennek a három szép lánynak nem lenne a kedve velünk tartani?-vigyorgott Liam.

-És nagyon ajánlom, hogy legyen, mert különben merő pénzkidobás lettek volna ezek.-húzott elő három repülőjegyet a zsebéből Zayn.

-Húha.-nyögte Abbie.

-Hát elég egy szar ajánlat mit ne mondjak, a kedvenc városomba utazni, a One Direction-nel, a barátommal, meg a legjobbarátnőimmel.-viccelődött Dária.

-Na de leszünk olyan kegyesek és hajlandóak vagyunk veletek tartani.-nevettem én is, miközben Liam megsimogatta a kezemet.

-Juhéé!-kiáltotta Niall, és ezzel a lendülettel felhörpintette a ma reggeli harmadik shake-jét is.

-Ez lesz az első közös utazásunk.-puszilta meg a homlokomat Liam, mi pedig egymásra néztünk a lányokkal. Két évvel ezelőtt voltunk már együtt közösen Berlinben, ami életünk egyik legjobb utazása volt, se sejtettük, hogy ez a mostani még annál is sokkal jobb lesz.

-Na akkor mars haza pakolni, amíg mi elmegyünk dolgozni!-zárta le a beszélgetést Louis.

 Zayn:

 Az elmúlt napokban végig ott motoszkált a fejembe, hogy bocsánatot kellene kérnem Dáriától. Niall-től legalább naponta tízszer meghallgattam, hogy milyen szánalmasan és gyerekesen viselkedek, de egyszerűen nem bírtam rászánni magamat. Egyrészt a büszkeségem nem engedte, másrészt úgy voltam vele, hogy majd úgyis megoldódik ez az egész kalamajka. Aztán elkezdett egyre jobban hiányozni, a nevetése, az ügyetlenkedése, a szürkészöld szeme. Amikor ma felálltam a színpadra és megláttam a több ezer nevemet sikítozó lányt, hirtelen belém nyílalt, hogy mit is mondtam neki, hogy találok ezer jobb csajt nála. És íme itt volt előttem több ezer lányt, mindegyikük valószínűleg ölt volna egy pillantásomért is, de a szemem előtt nem láttam mást, csak Dária arcát, a nagy szomorú szemeit. Ekkor döbbentem rá valójában, hogy mennyire elrontottam mindent. Hogy lehet, hogy örökre elveszítettem...

 Nem tudom, hogy ott volt e tömegben, nem tudom, hogy hallotta e amit üzentem neki, vagy hogy egyáltalán érdekli e...

 A koncert után a srácok már mind kimentek a kocsihoz, valami bulit tervezgettek, én meg bennt maradtam még egy kicsit az öltözőben. Nem volt túl sok kedvem ünnepelni, maximum ledönteni valami jó erős italt, és részegen fetrengeni elkeseredésembe...Lassan összepakoltam a cuccaimat, és kiléptem a folyosóra. Jól bevágtam magam mögött az öltöző ajtaját, és már elindultam volna a parkolóhoz vezető folyosón, amikor hirtelen valaki megszólalt a hátam mögött.

-Na eldöntötted végül, hogy csak egy senki vagyok akinél találsz ezer jobbat vagy pedig egy fontos személy?-hallottam meg azt a hangot, amire a legjobban vágytam. Megfordultam. Dária ott ült a folyosó kövén keresztbe tett lábakkal és kérdően nézett fel rám.

-Hát akkor hallottad amit üzentem... Én szeretnék tőled bocsánatot kérni, hogy ok nélkül meggyanúsítottalak, hogy utána nem kerestelek, de legfőképpen azért, amit mondtam neked.

-Nagy egy idióta vagy te Zayn Malik. Remélem tisztába vagy vele.-mosolyodott el.

-Hát az meg lehet.-hagytam rá,és tudtam, hogy elérkezett a pillanat, amit ezúttal nem szabad elvesztegetnem. Fölsegítettem a földről, majd mielőtt még ellenkezni tudott volna szenvedélyesen megcsókoltam. A szájfénye vanília ízű volt, és meglepetésemre nem utasított vissza, hanem finoman viszonozta a csókomat.

***

Liam:

 Mindannyian kinnt vártunk a kocsiknál. Louis, Niall, Abbie meg Harry, meg persze Maddie az ölembe. Úgy érzem jól döntöttem, hogy túlléptem a múlton, és átengedtem magam annak az érzésnek, amit már abban a pillanatba megéreztem, amikor Maddie az after partyn mellém ült, és olyan figyelmesen végig hallgatott, mint nem sokan tették volna. Valószínűleg sokáig bántam volna, ha hagyom elúszni a kettőnk esélyét és nem ragadom meg a lehetőséget. Most pedig Zayn-en volt a sor, hogy elsimítsa a Dáriás ügyletét. Mindketten bennt voltak még az épületbe, és azt próbáltuk megtippelni, hogy mi történhet, mit beszélhetnek, ki békülnek-e vajon.

 Körülbelül egy hónapja még a létezésükről sem tudtunk, aztán egyszercsak betoppant az életünkbe ez a három, életvidám magyar lány, és teljesen felborongatták azt. Mióta meg ismertük őket, szinte nem nem telt el úgy, hogy valamelyikükkel ne történt volna valami bonyodalom, mégis van valami felejthetetlen varázs a személyiségükben ami megfogott mindannyiunkat.

-Huhh már elég rég óta vannak kettesben, el sem tudom képzelni mi történhet.-pattogott Niall.

-Nekem lenne egy két tippem!-somolygott Harry.

-A piszkos fantáziádat te!-csípte meg az orrát Abigél.

-De én már az éhhalál szélén állok, igazán igyekezhetnének!-tette még hozzá Niall.

Ebben a pillanatban megjelentek az ajtóban. Mind a ketten mosolyogtak és ahogy végigmértem őket ,vettem észre, hogy fogják egymás kezét.

-Juhéééé-kiáltott fel Louis.

-Hipphipphurrá.-kontrázott rá Maddie, én pedig lepacsiztam Zayn-el, ahogy odaértek a kocsihoz. Biztos voltam benne, hogy egy nagyon klassz este elé nézünk.

 Abbie:

 Három nap telt el azóta, hogy végre Liam és Maddie között megoldódtak a problémák, sikerült új fejezetet nyitni a kapcsolatukban. Nagyon örültem nekik. És hát mit ne mondjak, én is két centivel a föld felett járok boldogságomba, hiszen Harry-vel végre valósággá vált az a szerelem amire mindig is vágytam. Amiről mindig is fantáziáltam.

 Már majdnem tökéletes lenne minden, ha nem lenne ott az az incifinci aprócska kis dolog, ami miatt legszívesebben jól megrugdosnám Zayn-t. Hiába telt már el négy nap a veszekedésük után, hiába tudja pontosan jól, hogy ő hibázott, hogy Riának végig igaza volt és, hogy ok nélkül támadt rá és bántotta meg. Nem tesz semmit. Egyszer sem kért bocsánatot,  egyszer sem próbálta felvenni a kapcsolatot vele. És a szívem szakad meg, ahogy látom, hogy Dária napról napra reménytelenebb és szomorúbb lesz. Niall-nak vagyok csak hálás, hogy minden erejével igyekszik felvidítani őt, minden nap telefonál, és át is szokott jönni, hogy a hülyéskedéseivel megpróbálja elfelejteni vele a gondjait.

 Szombat reggel volt, és miközben mindhárman még pizsamában fogyasztottuk el a müzlinket a kanapén, izgatottan kapcsoltuk be a tévét, hiszen a fiúk élőben adtak interjút, valami i reggeli műsorban.

-Meséljetek srácok akkor arról a kérdésről,ami legjobban érdekli az összes rajongótokat. Hogy álltok a szerelemmel?-kérdezte a műsorvezető.

-Azt hiszem, most találtam meg azt a lányt, akire mindig is vártam. Nagyon boldogok vagyunk.  Nemsokára majd bemutatom a nyilvánosság előtt is -mosolygott bele Harry a kamerába, és azt hittem elolvadok a kanapén, olyan jól esett amit hallottam.

-Én a szinglik édes életét élvezem egyenlőre-nevetett Niall.

-És veled mi a helyzet Liam? A hírek rengeteget rágódtak mostanában a magánéleteden. Igaz-e hogy te csaltad meg Danielle-t? És ki az új választottad?

- Még sohasem csaltam meg senkit. A kapcsolatunk más okból ért végét. Most pedig megismertem egy különleges lányt, de egyenlőre nem szeretnék többet mondani.

-És veled Zayn?

-Ő egy seggfej-mondta egészen halkan Niall, Zayn pedig gyilkos pillantást vetett rá.

-Én maradok a titokzatos imidzsem mellett, csak annyit mondok, hogy nem mindig úgy alakul az élet, ahogy azt te eltervezted.-válaszolt.

 Kérdőn néztünk össze a lányokkal, és egyikünk sem tudta, mégis mire vélni a nyilatkozását. Este a koncertjükre voltunk hivatalosak, és fogalmunk sem volt, mire számítsunk amikor Zayn és Ria szemtől szembe kerül majd. Nem sokkal később Niall felhívta Riát és elég közel álltam a hozzá, hogy halljam a beszélgetésüket.

-Ria hogyvagy? Hallottátok az interjút?

-Igen, hallottuk. Figyelj Niall én nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha elmennék a koncertre. Jobb lesz ha itthon maradok.

-Dária ne csináld, nekem fontos, hogy ott legyél, és a többieknek is. Nem is kell Zayn-nel találkoznod!-próbálta rábeszélni, és nagyon reménykedtem hogy Dária végül eljön velünk.

 Délután Harry-vel ebédeltem. Egy kis vendéglőbe ültünk be, és paradicsomos spagettit rendeltünk.

-Ez lesz az első One Direction koncerted.-nézett rám komolyan.-Sosem izgultam még így fellépés előtt. Szeretném a legjobb formámat mutatni neked.-simogatta a kezemet.

-Nekem mindenhogy tökéletes amit csinálsz. Nem kell idegeskedned.-öleltem meg.-És nagyon meghatott amit reggel az interjúban mondtál rólam.

- De hát te is tudod, hogy ez az igazság!-puszilta meg nevetve a homlokomat.

 Este végül Dáriával és Maddie-val indultunk a koncertre, úgy látszott végül meghatotta Riát Niall könyörgése és hajlandó volt velünk jönni. Én is Maddie egy I love Harry-s, és egy I love Liam-es toppot viseltünk farmerrel, Rián pedig egy virágos felső volt és egy rózsaszín kötött sapka. A jegyeink első sorba szóltak, de Ria inkább hátul maradt, ő nem akart feltűnősködni. A koncert elkezdődött, és végig magamon éreztem Harry tekintét, tudtam, hogy nekem énekli a számokat.

-Liam végig nekem énekel!-súgta nekem boldogan Maddie. Elmosolyodtam, hiszen én is ugyanígy voltam ezzel.

***

Dária:

 Egyszerre utáltam és imádtam itt lenni. Mindigis el akartam jutni egy One Direction koncertre. Kivülről tudom az összes számukat, mégis fájt egy légtérben lenni Zayn-el, óriás kivetítőkön látni az arcát. De most Niall miatt voltam itt, az új barátságunk miatt.

A koncert a vége felé közeledett, már csak Gotta be you volt hátra, amikor hirtelen Zayn felszólalt a mikrofonba.

-Az életben van, hogy hibázunk, és megbántunk olyan embereket akik a legkevésbé érdemelték volna meg, de a legnagyobb hibánk mégis az, ha a saját büszkeségünk miatt nem merjük beismerni a gyengeségünket és nem merünk bocsánatot kérni. Ezt a dalt egy nagyon fontos személynek szeretném küldeni, akit  hatalmas baklövés lenne elveszítenem.

 Fejembe ott dübörgött a dalszöveg.  Can we try one more time to make it all better?

 Dária:

 A tegnap esti borzalmas incidens után igyekeztem összeszedni magamat Áron előtt. Sétálgattunk még egy kicsit a városban, felültünk a London Eye-ra, majd később neki is vissza kellett mennie a szállására, hogy jól ki tudja pihenni magát a holnap esti fellépése előtt. Én alig vártam, hogy végre egyedül maradhassak, hazamenjek az üres házba, és szépen csendben álomba sírhassam magam, vagy valami hasonló. Épp, hogy betettem a lábamat a házba, és elnyúltam a kanapén, megérkezett Maddie is.

-Hát te mit keresel itt? Nem Louisékkal kéne lennetek?-kérdeztem meglepődve.

-Abbie már előbb elment Harry-val kettesben, aztán pedig nem sokkal később megjelent az az idióta Zayn és elmesélte, hogy mi történt, azonnal siettem hozzád, hogy melletted legyek, na meg lehet hogy kapott volna egy-két pofont, ha továbbra is egy légtérbe maradok vele.

-Szeretlek!-borultam a nyakába, és a könnyeim sűrű patakokba kezdtek folyni. Elmeséltem neki mindent töviről hegyire, aztán bekuckóztunk az ágyainkba nyálas amerikai filmeket néztünk egész este, a hűtőből pedig felzabáltunk mindent amit csak találtunk. Hosszú barátságunk alatt sokadik alkalommal csaptunk ilyen fiú bánat elleni estét, és az elromlott mielőtt elkezdődhetett volna típusú kapcsolatok sem voltak idegenek számunkra.

 Másnap munka után is folytattuk a felejtsük el Zayn-t és Liam-et akciónkat, ez alkalommal vásárlásba fojtottuk a bánatukat. Abbie sokszor felajánlotta, hogy lemondja a Harry-s délutánját miattunk, de olyan aranyosan készülődött a fürdőszobában a kis rózsaszínruhácskájában a haját sütögetve, hogy nem lett volna szívünk elrontani a boldogságát. Estére pedig kaptam tisztelet koncertjegyet az öcsémtől de hiába volt az egésznapos sürgés forgás Zayn tegnapi szavai még mindig a fülembe visszhangzottak. Nem hagytak nyugodni egy percre sem. 

 A koncertre Maddie-t is elakartam hívni, de sajnos nem volt már jegy rá, egyedül indultam el tehát este. Egyrészt a rock koncert hangulatához illően, másrészt a saját elkeseredett és dühös érzéseimhez passzolóan egy szétszaggatott farmert vettem fel, fekete szegecses bakanccsal és egy what the fuck feliratú toppal, hajamat magas copfba fogtam, a szememet pedig nagyon erős füstös szemfestékkel kentem ki.

 Áronék nagyon jól játszottak. Négy saját számot nyomtak le a nagy koncert előtt, és sohasem láttam még a testvéremet ilyen felszabadultnak. A közönség tombolt, teljesen sikerült megteremteniük a kellő hangulatot. Én pedig nagyon büszke voltam rá. Amikor vége lett az egésznek már éppen indultam volna, hogy a nagy tömegen át hátrafurakodjak valahogy, hogy gratulálni tudjak neki. Amikor hirtelen balról egy ír akcentus csapta meg a fülemet és feltűnt Niall szőke feje.

-Niall Szia!-köszöntem rá.

-Úristen Dária te vagy az? Egy pillanatra meg sem ismertelek.-nézett rám hüledezve.- Hova tűnt a a virágos, színes aranyos kis imidzsed?

-Hát azt ma otthon hagytam!-nevettem.-De hogyan kerülsz te ide?

-Ja az egyik régi sulis haverom az együttes dobosa és gondoltam elugrom megnézem őket. De az előzenakaruk eszméletlenül jól tolta. Sohasem hallottam még róluk, de tehetséges srácok. Nem emlékszel véletlenül hogy hívták őket?

-Hát drága Niall van szerencséd a gitárosuk nővérével beszélni .-kacsintottam.

-Hát akkor ő lenne a híres öcséd.-mosolygott.-Egyébként csak gratulálni tudok nekik!

  Végül az sült ki a beszélgetésből, hogy úgy döntöttük beülünk valahova inni egyet. Igazából semmi másra nem vágytam jobban mint ledönteni egy két poharat. Két kör tequila után már nevetőgörcsben fetrengtünk a bár kanapéin. Niall-nak már épp sikerült teljesen elfelejtetni velem Zaynt, amikor hirtelen megszólalt.

-Zayn nagyon féltékeny tud lenni, ha egy lány fontos neki.-nézett a szemembe a nagyra tágult pupilláival.-Ne haragudj rá, egyszerűen elszúrta.

-Niall! Engem azóta nem is keresett. Fel sem hívott, hogy tényleg igazam volt, vagy hogy sajnálja ami történt. Tudod tényleg több millió lány várja odakinnt, talán tényleg nem éri meg értem harcolnia...

Maddie:

  Alig tette ki a házból a lábát Ria, máris pittyegni kezdett a laptopom. A változatosság kedvéért Louis üzent.

-Hello Maddie! Otthon vagy?

-Igen. A többiek mind leléptek, úgyhogy ráadásul egyedül vagyok.

-Akkor mit szólnál ha húsz perc múlva találkoznánk a házatok előtt? Nem hagyhatom hogy unalmas legyen az estéd!

-Ott leszek!

 Nagyon örültem, hogy Louis-sal mostanában ilyen jóba lettünk, ha már Liam-al teljesen megszakadt minden kapcsolatunk. Azt is kétlem, hogy valaha látni fogom az életben. Louis viszont nagyon aranyos, látom rajta, hogy igyekszik felvidítani és mindig is ő volt az egyik legszimpatikusabb a bandából. A tény pedig, hogy Liam féltékeny rá már csak hab a tortán. Komótosan készülődtem, farmersortot vettem fel egy csipkés barna toppal és egy barna telitalpúval. Nem sokkal félórával később sétáltam le a ház elé, és láttam Louis alakját, ahogy háttal áll a sarkon, kapucnija eltakarta az arcát.

-Na szia!-köszöntem rá hátulról, és amikor megfordult majdnem elájultam a meglepettségtől.

-Szia!

-Liam?-nyögtem ki végül teljesen megrökönyödve, mert Louis helyett Liam állt a sarkon. 

-Nem tudtam, hogy mérges vagy-e rám, vagy sem, ezért írtam Louis gépéről, hogy mindenképpen láthassalak...

-Mit szeretnél tőlem?-igyekeztem a legflegmább hangsúlyomat elővenni, bár legszívesebb a nyakába ugrottam volna boldogságomba, hogy újra látom.

-Nem kellett volna egy hétre eltűnnöm. Csak egy kis időre volt szükségem. A kép, a pletyka nagyon felkavart.

-Hát nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. De pontosan tudhattad, hogy nem az én hibám, hogy nyilvánosságra került.-válaszoltam.

-Tudom...

 Hosszú csönd következett. Kényelmetlenül topogtam a magassarkúimban, nem tudtam mit csináljak vagy mit mondjak. Nem is értettem teljesen, hogy miért van itt, vagy hogy mit vár tőlem. Hallottam ahogy ki és be fújja a levegőt, éreztem, hogy ideges. Majd végül lassan megfogta a kezeimet.

-Madeline én soha egy percig sem bántam meg, hogy akkor éjjel megcsókoltalak.  Ugyanugy megtenném mégegyszer a kép ellenére is.-mondta lassan. És akkor ott a kihalt utcán, józanul, üvegezés nélkül, minden pletyka ellenére Liam Payne újra megcsókolt. És ez a csók még az előzőnél is édesebb volt.

-

 Dária:

 Amikor végre befejeződött a munkaidőnk és Abbie is visszaérkezett a repülőtérről, sikeresen pontot rakva a Sáris dráma végére, volt még pár órám a tesóm érkezéséig. Kihasználva az alkalmat, új telefont indultunk venni, a csúfos módon elveszett másik helyett. Egy csodaszép Blackberry-re esett a választásom. Az első pillanatban amikor a kezembe vettem megfogadtam, hogy őt sohasem fogom elveszíteni. Ahogy beüzemeltem az új sim kártyámat,kapva kaptam az alkalmon, és írtam egy sms-t Zayn-nek.

 Szia Zayn! Ez az új telefonszámom az elveszett régi helyett. Neharagudj , hogy nem reagáltam vissza neked, de nagyon mozgalmas napjaim voltak. Sajnos ma este nem érek rá, de remélem hamarosan látlak. xx Dária

 Aztán hazamentünk mindannyian, én, hogy átöltözzek, a lányok pedig úgy döntöttek, egy otthon ülős filmnézést csapnak jó sok pattogatott kukoricával. Már épp elindultam volna Áronhoz, amikor telefonált Harry, Louis és Niall, hogy nem lenne e kedvünk velük este beülni valahova. Én szóltam, hogy nekem már van programom, Maddie pedig húzta picit a száját, hogy Louis-sal kell találkoznia, mert még mindig neheztelt rá egy picit a fotó miatt. De végül Abbie rábeszélte, úgyhogy az ő nyugis otthoni punnyadásuk is ugrott. Elbúcsúztam tőlük, jó szórakozást kívánva az estéjükhöz, ők pedig a lelkemre kötötték, hogy feltétlen adjam át Áronnak, hogy puszilják.

 Lazac színű toppot viseltem, színbe hozzá passzoló fényes balarina cipővel, aminek egy hatalmas virág volt az orránál és egy magasderekú türkizsortot. Egy középkategóriás de nagyon stílusos étterembe foglaltam asztalt és alig vártam, hogy végre megérkezzen az öcsém.

-Szia Dária! Látom a te öltözködési stílusod sem lett visszafogottabb!-jelent meg végül. Nevetve nézett végig a színes ruháimon, majd megölelgettük egymást.

-Hogy utazott a kis zenész?-kérdeztem vissza, figyelmen kívül hagyva, hogy szokása szerint megint csipkelődött a cuccaimon.- Ma holnap belőled is világsztár lesz!

 Aztán leültünk az asztalunkhoz, Áron steaket rendelt én pedig spenótos gnocchit. Már vagy egy órája voltunk együtt, ő elmesélte mi történt otthon, mióta elmentem, hogyan szakított nemrég a barátnőjével, és hogy mennyire izgul az első nagy fellépése miatt. Figyelmesen hallgattam minden szavát, és már éppen bele fogtam volna, hogy kitárgyaljam neki, micsoda bonyodalmakba is keveredtünk mi az angol fővárosba, amikor hirtelen megpillantottam a szemem sarkából egy ismerős alakot az étteremben bejáratában.

 Zayn állt ott az anyukájával. Tekintete egyenesen ránk szegeződött, meglepettség, düh és utálat tükröződött a szemeiben. Ezt nem hiszem el.-olvastam le a szájáról a szavakat, majd láttam, ahogy az anyukája fülébe súg valamit és kimennek az étteremből. Jó erősen becsapta maga mögött az ajtó. Azonnal tudtam, hogy valamit nagyon félreértett.

-Basszus!-kiáltottam, és lecsaptam a villámat az asztalra.

-Na hát ez meg mi volt?-kérdezte értetlenül Áron.

-Zayn Malik éppen most hitte rád azt drága testvérem, hogy a pasim vagy, vagy legalábbis veled randizom. Azonnal fel kell hívnom, hogy megmagyarázzam neki.-és már tárcsáztam is a számát. Sokáig kicsöngött, valószínűleg azon gondolkodott felvegye-e nekem a telefont, de végül mégis beleszólt a kagylóba.

-Gratulálok Dária!

-Zayn várj, hallgass meg! Ő a testvérem, Áron. Most érkezett Londonba, mert...-de nem engedte, hogy befejezzem.

-A testvéred? Most komolyan? Ennél jobb hazugságot is kitalálhattál volna. Nem vagyok teljesen hülye. Vagyis de, hülye vagyok, hogy elhittem akár egy percig is, hogy köztünk lehet valami. De egy pillanatig se hidd, hogy nem találok nálad ezer jobb csajt...-nem bírtam tovább hallgatni, és a mondata felénél megnyomtam a piros gombot.

 Szavai mint a kések fúródtak a szívembe, és nem érdekelt már, hogy ki látja, zokogni kezdett az étterem közepén. 

***

Maddie:

 Nem sokkal később, hogy Ria elment találkozni Áronnal, megérkeztek Harry-ék. Egy percig tartott amire sikerült befejeznünk Abbie-vel a röhögést, mert mindhárman elég érdekesen néztek ki. Louis fekete középen elválasztott lenyalt hajú parókát viselt nagy szemüveggel, és egy undorító szürke inggel, Niall-en vörös göndör paróka volt, hasa pedig ki volt tömve, Harry pedig egészen orráig húzta a kapucniját, és egy hatalmas szemüveggel takarta el a fél arcát.

-Hölgyeim mostantól kezdve nagyon vigyázunk az inkognitónkra az újabb szaftos pletykák elkerülése érdekében. Egy rövid fekete parókát tudunk felajánlani Abbie-nek, és egy hosszú szőkét neked, Maddie.-tudálékoskodott Louis.

-Mi lenne, ha egyszerűen nálunk maradnánk és rendelnénk pizzát? -próbálkozott Abbie. Harry egy csókkal értékelte a felvetését, de senki más nem vette figyelembe az ötletet.

-Abban nincs semmi kihívás!-dünnyögte a vörös Niall, és odadobta mindkettőnknek a parókáinkat. Így indultunk el tehát kajálni, és önkéntelenül mosolyognom kellett, ahányszor csak a srácokra néztem. Az zavart csak, hogy Liam nem jött, pedig titokban reménykedtem, hogy meggondolja magát, és csatlakozik..

-Maddie, beszélhetnénk egy percre kettesben?-fordult hozzám Louis, én pedig bólintottam. -Figyelj, én nagyon sajnálom ami történt. Élőben szerettem volna bocsánatot kérni. Hidd el engem is nagyon bánt ez az egész, és tudom, hogy hibás vagyok, és nem kellett volna lefotóznom titeket, főleg nem más telefonjával, csak hát részeg voltam én is, és meg akartam örökíteni a szép pillanatot...Liam meg fog enyhülni hidd el, én pedig beszélni fogok a fejével, és megpróbálok segíteni rajtad.-simogatta meg a vállamat, én pedig hogyan is tarthatnám a haragot egy idióta fekete parókás, nagypapi szemüveges Louis-sal, aki mellesleg kiskutya szemekkel néz rám, és a vállamat simogatja?

  Hamburgerezni ültünk be, de Harry és Abbie hamar leléptek, mert Harry állítólag mutatni akart valamit Abigélnek. Niall-al és Louis-sal, maradtunk, és nagyon örültem, hogy ha az én szerelmi életem már egy hatalmas szívás, legalább Abbie-nak  ilyen jól alakul a kapcsolata. Niall már a negyedik hamburgerért tolta be, én pedig nem tudtam abbahagyni a nevetést Louis bugyuta viccein, amikor hirtelen megszólalt a telefonja, Liam kereste. Mivel mellette ültem az egész beszélgetést hallottam.

-Hello Liam! Mi van veled, hogy érzed magadat?

-Jól vagyok, gondoltam átugrok hozzátok, kezdem megunni a magányt, de nincs nálatok senki. Merre jársz?

-Elugrottunk egyet kajálni Maddie-ékkel. Hamburgerezünk épp.

-Ti Maddie-vel vagytok??-hallottam ki a féltékenységet a hangjából. -Pár napra felszívódok, és ez lesz a vége...Na majd akkor holnap találkozunk. Hello! -és ezzel kinyomta. Akaratlanul is érezni kezdtem a pillangókat a gyomromba, hogy Liam-et mégis foglalkoztatom valamennyire, és láthatóan zavarja a tény, hogy a barátaival lógok. De végig sem tudtam gondolni rendesen a telefonbeszélgetést, mert hirtelen egy nagyon feldúlt Zayn viharzott be, és levágta magát Niall mellé.

-Te meg hogyan találtál meg minket? Azthittem jó az álcánk! -mondta tetetett szomorúsággal Niall.

-Harry-t hívtam, és ő mondta, hogy itt talállak titeket.-válaszolta, de annyira el volt foglalva a saját gondjával, hogy egy csöppet sem zavartatta magát, hogy úgy vagyunk öltözve mindannyian mint a sült bolondok.

-Na nyögd ki mi a bajod!- veregette hátba Niall.

-Dária már napom óta hanyagol, én egészen ma estig elhittem neki, hogy csak a sok dolga miatt. De ma rajtakaptam egy sráccal, és képes volt azt hazudnia, hogy az öccse. Annyira le forrázva éreztem magamat, mint már nagyon régen...

-Mit mondtál neki?-kérdezte Louis.

- Azt, hogy egy percig se gondolja, hogy nem találok nála ezer jobb csajt.

-Úristen te nagyon hülye vagy!-kiabáltam rá.- Mégis mi alapon feltételezed te a legjobbarátnőmről, hogy egy hazug ribanc? Közlöm veled, hogy a srác tényleg a testvére volt, és semmi okod nem volt, így megbántani.

 Eszméletlen dühös lettem, és tudtam, hogy azonnal meg kell keresnem Riát, aki valószínűleg most éppen összetört szívvel zokog valahol. Gyorsan elköszöntem Niall-től, és Louis-tól, és már futottam is ki. Fél füllel  még hallottam, ahogy Niall-el odaszól Zayn-nek.

-Haver, hát ezt jól megcsináltad!

***

Abbie:

 Harry nagyon titokzatos volt, ahogy kirángatott a többiek közül, azzal az ürüggyel, hogy mutatni akar nekem valamit, de tudtam, hogy a fő célja az volt, hogy végre kettesben maradjunk. Nem láttam, azóta a bizonyos este után, és bevallom féltem egy kicsit, hogy csak egy röpke felindulás volt számára ez az egész. De most megnyugodtam, amikor mindenki előtt úgy kezelt, mintha a barátnője lennék, nyilvánosan megcsókolt, megfogtam a kezemet és ezek az apró gesztusok nekem az egész világot jelentették. 

Vagy tíz percet kocsikáztunk, közben Zayn kereste őt telefonon, de gyorsan lerázta őt annyival, hogy elmondta neki, hol találja a többieket. Egy sötét kietlen helyen parkoltunk le, ő pedig bekötötte a szememet. Valamit matatott még a csomagtartóban, majd óvatosan belém karolt és elkezdett kísérni valamerre, amiről sejtésem sem volt, hogy merre van, vagy  micsoda. Amikor végre levette a szememről a kendőt, ami valljuk be elég ódivatú, de mégis nagyon romantikus gesztus volt, a Temze partján találtam magamat. Eldugott kis kuckó volt, látszott rajta, hogy nagyon ritkán tévednek ide emberek, de innen, ebből a kicsi kis búvóhelyből tökéletes kilátás nyílt az egész folyóra, és Londonra, minket viszont nem láthatott senki.. A város fényei ezernyi szikrát szórva táncoltak a fekete vizen, mint megannyi kis szentjánosbogár. Csodálatos látvány volt.

-Ez a kedvenc helyem egész Londonba.-szólalt meg végül lassan.-Senki sem tud erről a rejtekhelyről. ha szomorú vagyok, ha ihletre van szükségem, vagy csak egyszerűen egyedül akarok lenni, egy kicsit elszakadni a világtól, mindig ide jövök. Meg  akartam ezt veled osztani.

-Gyönyörű!-suttogtam, miközben finoman megcsókoltam. Ekkor vettem csak észre, hogy egy gitárt tart a kezében. Leült egy kőre és játszani kezdett. Már az első akkordból felismertem, hogy mit is énekel nekem.

But if I kiss you will your mouth read this truth,Darling how I miss you, strawberries taste how lips do,And its not complete yet, mustn't get our feet wet,Cause that leads to regret, diving in too soon,And I'll owe it all to you, oh, my little bird.My little bird, whoa oh oh oh whoaa,My little bird,My little bird,You're my little bird...

 Dária:

  Miután Maddie felébredt, és szembesült a pletykával, rögtön felakarta hívni Liam-et, hogy megbeszélje vele, most mit csináljanak. De Liam nem vette fel a telefont egyikünknek sem, és az sms-ekre sem válaszolt. Persze Maddie-től megkaptam a várható, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy elvesztettem a telefonomat, legközelebb az eszedet fogod elhagyni letolást, de szerencsére nem rám volt alapvetően mérges, csak úgy általában erre az egész helyzetre. Végül Louis-t sikerült utolérnünk.

-Jajj de jó, hogy legalább te felveszed a telefont, már nagyon aggódtunk! Liam hogy van? Mit szólt?- szóltam bele a kagylóba.

-Hát nem a legjobban azt elhiheted. Ha te nem hagyod el a telefonodat, ha én nem fotózom le őket, ha Liam nem smárolja le Maddie-t, ha Harry nem kéri erre, ha Niall nem találja, ki, hogy üvegezzünk, ha...

-Oké, értem, ennyi erővel egészen odáig folytathatnánk a felsorolást, hogy ha az üknagyapám nem feküdt volna le az üknagyanyámmal!

-...Na akkor mindez nem történt volna meg!- fejezte be a mondatot Louis. - De most Liam egészen fel van dúlva. Az újságírók nem hagyják békén, és mindenki azzal gyanúsítja, hogy ő csalta meg Danielle-t, és nem fordítva.

-Maddie-nek fel sem veszi a telefont...

-Nem csak neki. Velünk sem akar nagyon szóba állni. Ki sem mozdul a lakásából, egész nap csak videójátékokat játszik. Most viszont mennem kell vissza dolgozni, mert épp egy rádióban vesznek fel anyagokat rólam.

-Rendben, hívj, ha bármi fejlemény van.

-Oké. Ja és Dária még valami. Nem csak Liam az egyetlen aki ki van borulva közülünk. - ezzel Louis bontotta a vonalat, mielőtt megkérdezhettem volna, hogy pontosan mire is céloz.

 Ekkor döbbentem rá, hogy Zayn üzenetére egész álló nap nem reagáltam, és hogy így az esti találkozónk már mindenképpen ugrott. Már éppen írni akartam neki, hogy esetleg holnap bepótolhatnánk-e munka után a randt, amikor hirtelen csörögni kezdett a skypom, az öcsém keresett.

-Szia Áron! Minek köszönhetem a szerencsét, hogy ma már másodszorra hallom a hangodat?

-Ria, jó hírem van! Képzeld, nem sokkal azután, hogy délelőtt beszéltünk, felhívott egy angol gitáros haverom. Két nap múlva Londonban koncerteznek, de az előzenekaruk az utolsó pillanatban lemondta a fellépést, muszáj volt szerezni valakit a helyükre. Rám és az együttesemre gondolt.

-Húha Áron ez tényleg fantasztikus hír! Életed lehetősége lehet!- nevettem a kamerába, és komolyan örültem testvérem sikerének. Négy éve szeretett bele a gitározásba, és azóta máson sem járt az esze. Éjt nappallá téve gyakorol és minden pénzét ebbe fekteti. Egy éve pedig megalakult az együttese is, akikkel már többször adott kisebb koncerteket Budapesten.

-Last minute repülőjeggyel utazunk Londonba, már holnap indulunk. Ez pedig azt jelenti, hogy lesz egy szabad estém a koncert előtt, amit gondoltam eltölthetnénk együtt.

-Már alig várom! Foglalok asztalt, hogy tudjunk vacsorázni. Hívj ha megérkeztél, vigyázz magadra!

Abbie:

  Ez a hétfő reggel az átlagos hétfő reggeleknél is borzalmasabb volt, főleg Maddie számára. Liam-ről még mindig nem tudtunk semmit, kivéve amit Louis mondott Riának a telefonban, és hát az nem volt a legmegnyugtatóbb infó.

 Ezen a szerencsétlen szituáción végképp nem segített, hogy reggel munkába menet az összes újságárus standján ott virítottak a napilapok, amik csodák csodájára Liam--ről szóltak, és arról, hogy állítólag ő csalta meg a barátnőjét Danielle-t. A pletykák már csak ilyenek, teljesen kifordítják a valóságot.

 Ahogy beértünk az irodában egésznap magunkon éreztük a vizslató tekinteteket, valószínűleg azon tanakodtak, hogy vajon Maddie van-e a Liam-es képen, mert szerencséra a barna hajú, fekete melltartós lány nem volt annyira egyértelműen felismerhető.

 Az idő csak telt, az óra ketyegett. Már dél is elmúlt, a családom gépe pedig nemsokára felszáll, hogy hazavigye őket Budapestre. A húgommal azóta nem beszéltem.  tegnapi napot a szüleimmel töltöttem, hogy este visszamentem a lányokhoz, hogy felvidítsam egy kicsit a kriptahangulatot, ami a lakásban uralkodott. Sári kétszer is keresett mobilon, de nem vettem fel neki. Ha most nem cselekszem gyorsan, hazamegy anélkül, hogy elbúcsúztunk volna, haza megy anélkül, hogy helyrehoztuk volna a dolgokat kettőnk között, hazamegy, és én nem látom őt egészen őszig. Rajtam múlik minden...

-Ria, Maddie! Fedezzetek nekem, kicsit hosszabb ebédszünetre lenne szükségem, muszáj valamit sürgősen elintéznem!-kiáltottam hirtelen felindulásból.

-Sári vagy Harry?- kérdezték kórusban.

-Az első variáció.-mondtam, és már rohantam is ki az épületből. Beugrottam egy taxiba, és már száguldottam is a reptér felé. Magamban imádkoztam, hogy ne legyen késő, hogy időben odaérjek.

 Amikor befutottam a terminálba szerencsére azonnal megláttam a szüleimet, kimagaslottak a tömegből. Hátulról mentem oda a húgomhoz, és legyőzve a dühömet és büszkeségemet megöleltem őt.

.Abbie te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte meghatódva, ahogy viszonozta az ölelésemet.

-Nem hagyhattam, hogy elmenj. Bármennyire is megtudnálak folytani egy kanál vízben, mégiscsak a húgom vagy, és szeretlek!-sírtam a vállára.

-Én is nagyon szeretlek! Mindent visszacsinálnék ha tehetném, úgy szeretném jóvátenni!

- 

 Abbie:

   Reggel viszonylag korán ébredtem, a fejem sajgott, szédültem, számon még mindig éreztem Harry csókjait. Édesen aludt mellettem, és nem bírtam megállni, hogy ne borzoljak bele a kunkorodó fürtjeibe. Elmosolyodtam amikor szuszogni kezdett az érintésemtől. 

 Tudtam, hogy haza kell mennem. S habár egyáltalán nem fűlött a fogam hozzá, hogy találkozzak Sárával, de vissza kellett őt vinnem Apáékhoz, megnyugtatni őket. Valamint a napot a családommal kell töltenem. Halkan kiosontam a szobából, odakinnt még mindenki aludt. Felébresztettem Maddie-t, aki az egyik halószobában szundított egyedül, majd ahogy kiértünk a nappaliban láttuk ahogy Ria Zayn mellett alszik, aki védelmezően átkarolja őt. 

Milyen aranyos... Csöndesen megráztam a karját, ügyelve arra, hogy Zayn-t ne ébresszem fel. Mikor végre mindahárman ébren voltunk, taxit hívtunk és elindultunk házunk irányába, ahol végül muszáj lesz szembe néznem az valósággal, szembe néznem a testvéremmel.

-Mit akarsz csinálni vele, hogy fogsz viselkedni?-kérdezte Maddie.

-Fogalmam sincs...Ezen gondolkozok már mióta, de nem jutottam még döntésre. Semmi kedvem se ránézni, se szóba sem állni vele. Egyébként csajok hogy alakult a ti estétek? Liam hovatűnt? És mi volt Zayn-el?

-Mire visszaértünk a kertből Liam már haza ment. Egyszerűen nem tudom mire vélni. Zayn azt mondta, hogy összezavarodott. Félek, hogy minden elromlott és most haragszik rám.- válaszolt szomorúan Maddie.

-Szerintem adj neki egy kis időt. Most csalódott egy hatalmasat egy lányban, talán nehéz valakit ilyen kevés idő után közel engednie magához.-simogatta meg Ria.- Zayn-el pedig nem történt semmi olyasmi amire gondoltok. Nem akarom elsietni ezt az egészet, viszont olyan jó volt egész éjszaka vele beszélgetni, mellette aludni. Csak attól félek, hogy csak egy barátnak tekint engem, semmi többnek.

-Drágám ahogy rád néz, akkor a tekintetében  több van, mint barátság, hidd el.-nézett rá Maddie, én pedig egyetértően bólintottam. Teljesen egyértelmű, hogy ők ketten nem csak barátok fognak maradni, legalábbis nagyon remélem. Közben haza érkeztünk, és amikor benyitottam a lakásba ott ült Louis, Niall és Sára  a konyhában. Sári a kezeit tördelgette, és Niall-nek kellett meglöknie, hogy idemerjen jönni hozzám.

-Abigél, én úgy szégyellem magam. Nem tudom mi ütött belém.-szipogta.

-Nem kell semmit mondanod. Hozd a cuccaidat, elmegyünk Anyáékhoz.

-De Abbie...Én szeretném ezt veled megbeszélni, szeretném jóvá tenni.

-Nincs miről beszélgetnünk!- feleltem neki olyan határozottan, hogy még én is meglepődtem a saját hangszínemtől. De olyan mértékű harag öntött el, ahogy megláttam az arcát, mint már nagyon régen. Másrészről megijedtem, hiszen ha a saját húgom képes ezt megtenni velem, akkor a többi gátlástalan rajongó egy perc alatt elveheti tőlem a fiút, akit még csak nemrég kaptam meg. Szótlanul autóztunk a szálloda felé. Anya és Apa jól megszorongattak, és aggódva kérdezték, hogy teljesen rendbe jöttem-e a kórház után. Sára kijelentette, hogy nagyon rosszul érzi magát, és inkább a szobában maradna aludni, úgyhogy csak hárman indultunk be a városba kávézni. Örültem, hogy nem kell egész nap egy légtérben lennem vele, és a szüleim is nagyon hiányoztak már. A tegnap esti incidensen kívül elmeséltem nekik mindent. És kaján vigyorral taglaltam Apukámnak, hogy az álmaim a One Direction-nal, amiket ő mindig is kinevetett végül mégis valóra váltak.

***

Dária:

  Abigél elment a szüleivel találkozni, Maddie rosszul volt egy kicsit és ledőlt aludni. Gondolom főképp a Liam-es feszültség állt a fejfájása hátterében, mert egész nap nem kereste, és semmi életjelet nem adott magáról.

 Nekem viszont nem volt semmitennivalóm erre a napsugaras vasárnapi napra. Először felhívtam az irodai főnökünket, és biztosítottam róla, hogy Abigél már jobban vagy, kiengedték a kórházból, és hétfőn már tudjuk folytatni a munkát. Aztán felnyitottam a laptopomat, hogy haza skypoljak a családomnak, és az otthon maradott barátaimnak. Szüleim és öcsém mosolyogva integettek a kamerába, és nagyim is éppen ott volt, mindenkivel tudtam egy kicsit beszélgetni. Aztán egy barátnőmmel, Emmával pletykáztam egy jó nagyot, aki Párizsban töltötte a szünidejét. Hiányzott mindenki. Már éppen készültem kikapcsolni a gépet, amikor hirtelen egy üzent villant fel a képernyőn. Zayn írt.

 I keep playing inside my head, all that you said to me 
I lie awake just to convince myself this wasn't just a dream 
'Cause you were right here and I should have taken the chance 
But I got so scared and I lost the moment again.

I can't believe I let you walk away when 
When I should have kissed you!-  Hívj fel ha este rámérnél. zayn

 Olvastam a dalszövegük sorait, és nagyot dobbant a szívem. Már nyúltam is volna a telefonomért, de nem találtam sehol. Nagyon rossz előérzetem támadt. Az egész lakást felkutattam, majd Maddie telefonjáról meg csörgettem a számom, de néma csönd volt a válasz. Az utolsó emlékem az volt, amikor reggel a taxiban megnéztem az időt...És basszus. Ott hagytam a taxiban, elvesztettem a rohadt telefonomat! Az egészben az volt a legrosszabb, hogy tegnap este Louis lekapta Maddie és Liam intim pillanatát, képes volt lefotózni, ahogy ezek ketten majdnem meztelenül smárolnak. Sírva fakadtam tehetetlenségemben és mérgességemben. 

***

Maddie:

 Olyan álmos voltam a tegnap este után, hogy az egész napot átaludtam. Estefelé ébredtem fel, és ahogy megláttam, Dária arcát tudtam, hogy valami nagyon nagy gáz van. Szónélkül elém csúsztatta a laptopját, ahol a napi top hír volt megnyitva.

 A One Direction üdvöskéje barátnőt váltott.- olvastam  letaglózva a főcímet, és félve görgettem lejjebb a honlapon, hiszen ott díszelgett, virított egy kép rólam és Liam-ról.

-Úristen, ez meg hogy került fel az internetre?-sikítottam magamon kívül.

-Louis készítette a fotót a telefonommal, ami reggel a taxiban maradt.-felelte sokkosan, és tudtam, hogy ez a kis pletyka nem éppen a legjobb mód arra, hogy Liam nyugodtan át tudja gondolni a kapcsolatunkat, időt kapva... 

[ Lyrics from: 

 Maddie:

   A vacsora isteni volt, Abigél végre tökéletesen érezte magát és nem mellesleg  itt voltunk velük, a házukban. Szebb estéről nem is álmodhattunk volna.  

 Sári engem a délelőtt folyamán hívott fel, hogy amint értesültek a szüleivel, hogy Abbie rosszul lett, és kórházba vitték, azonnal felültek az első londoni járatra, hogy meglátogassák, és most íme itt van az egész család. Apuci, anyuci, hugica. Viszont nem sokkal a hívása előtt szólt Harry, hogy egy meglepetés vacsorát akar a kórházból frissen kikerült Abbie-nek szervezni, gondoltam meghívhatom rá Sárit is, a szülőkkel  pedig majd másnap tud találkozni. A terv tökéletesen alakult és mindkét meglepetés nagyszerűen sült el.

  Miután megettünk egy egész nagy sült csirkét  (Louis és Zayn sütött Dáriának egy nagy répatortát, ami elég érdekesre sikeredett, de ő nagyon értékelte, hogy gondoltak rá), előkerültek a polcról az italok és elkezdődtek a problémák. Pezsgőre bor, vodkára sör, tequilára likőr. Mondanom sem kell, hogy nem sokkal később elég jó hangulat kerekedett és mindenki kezdte magát magán kívül érezni. Meglepetésemre Liam is ivott, pedig róla köztudott, hogy sosem szokott, de azt mondta, hogy most a különleges este alkalmával kivételt tesz, úgyhogy ő sem maradt szomjas. Innentől már csak homályos emlékeim vannak az események alakulásáról, de a fiúk annyit ökörködtek össze-vissza, hogy gyakran találtam magamat a padlón annyira nevetve, hogy nem bírtam felállni. Aztán énekelni kezdtünk, meg táncolni, bár inkább kerekedett az egészből hamis ordibálással egybe kötött dülöngélés.

-Felelsz vagy merszezzünk, vagy üvegezzünk, vagy valami!-kiáltott fel egyszer csak egy nagyon részeg Niall, és az egész társaság értékelte ezt a felvetést, úgyhogy szédelegve lerogytunk a nappali közepére a szőnyegre.

Először Louis kérdezte meg Dáriát, hogy csókolt-e már lányt, de miután mindenki kétkedve nézett az igen válaszára, gyorsan szájon csókolt engem is, és Abbie-t is. Utána még rengeteg kérdést tettünk fel egymásnak, és nem sokkal, meg egy pár mersz-szel később mindannyian fehérneműben fetrengtünk a földön, és olyan információkkal gazdagodtunk, mint például, hogy Niall egy nála több mint ötven kilóval nehezebb lánnyal vesztette el a szüzességét. Valamint Harry-nek volt szerencséje kipróbálni az Amerikai Pite című filmből azt a bizonyos pités jelenetet. A  következő kérdést Harry tette fel Liamnak, ő pedig mersz-szel válaszolt neki.

-Smárold le Madelinet!-szegezte neki kihívóan a feladatot. Úgy éreztem megáll a szívem, és fogalmam sem volt hogy most mi fog következni. Liam nem mozdult egy darabig, én pedig kezdtem magamat nagyon kínosan érezni, féltem, visszautasítja a kihívást.

-A frissen összetört szívűek kaphatnak felmentést. Kiválthatod felőlem egy puszival is.-mosolyogtam rá biztatóan. Belülről rettegtem, hogy elfogadja az ajánlatomat, de kedvesnek akartam tűnni. Mélyen a szemembe nézett úgy válaszolt.

- Ha egyszer játszunk, akkor játszunk rendesen, nincs felmentés.-mondta, és mire felocsúdhattam volna, a nyelve már a számban volt. Szenvedélyesen csókolt, szenvedélyesebben mint bárki eddig. Abban a pillanatban felébredtek az ösztöneim, éreztem, lüktet a vérem, ahogy a a göndör fürtjeibe túrtam. Fél füllel hallottam, ahogy a többiek elismerően huhognak körülöttünk, majd egy kamera kattanását véltem felismerni, ahogyan valaki lencsevégre kapott minket. Nem engedett el magától, és reméltem, hogy örökké fog tartani ez a csók.

***

 Abbie:

   Forgott velem a világ, azt se tudtam mi történik  velem.  Aztán láttam, ahogy Liam Maddie-vel smárol, láttam ahogy Louis lefénykepezi őket egy virágos telefonnal, talán Dáriáé-val. És én csak nevettem és nevettem, nevettem mindenen. Aztán átfutott a fejemen, hogy milyen rossz hatással is vagyok a még csak tizenhat éves húgomra Sárikára, és hogy lehet ideje lenne már neki hazamennie.

-Izgass fel valakit, bármelyik fiút a szobából! Te választassz!-hallottam hirtelen Louis hangját ahogy Sárához beszél. Már éppen szólni akartam, hogy azért ő mégiscsak kicsi az ilyesfajta feladatokhoz, és már alapjában az is túlzás, hogy egy szál melltartóban és bugyiban részegedik nála idősebbekkel, de már késő volt. Megláttam a testvéremet Harry ölében vonaglani. A szemeim azonnal elkezdtek benedvesedni mérgemben, és elkeseredésemben. Könnyeimen keresztül láttam már csak ahogyan lassan végignyalja a mellkasát. Hogy teheti ezt velem? Hogy támadhat hátba pont ő?

 Nem bírtam tovább a szobában maradni, és kirohantam a kertbe. Térdre rogytam és hangosan zokogni kezdtem. Nem értettem miért történik mindez velem, nem értettem miért pont Harry-t választotta a saját húgom.  Dária és Maddie rögtön kiszaladtak utánam, és lefeküdtek mellém a fűbe. Két oldalról megölelgettek, én pedig jól összekönnyeztem a vállukat.

-Egy szavadba kerül és elintézek én itt mindent. A húgodat is meg Harry-t is. Mindenkit! Mindenkit!-motyogott Dária.

-Nem kell senkit sem elintézni! Én csak haza akarok menni, most azonnal le akarok lépni ebből a rohadt házból!-sírtam. Nagy nehezen feltápászkodtunk, és indultunk volna, hogy összeszedjük a cuccainkat, és felvegyük a ruháinkat, amikor Harry jelent meg az ajtóban, és kilépett ő is a kertbe.

-Abigél hadd beszéljek veled!

-Figyelj, szerintem most hadd őt békén. Elég sok rossz dolog érte őt az elmúlt napokban, nem kell hogy még jobban kikészítsd!-kiabált rá Ria.

- Tényleg ne mondj semmit, én csak haza akarok menni!-vágtam hozzá, és ahogyan elmentem mellette meglöktem egy kicsit. Ő visszarántotta a kezemet, és a rossz mozdulattól elvesztettem az egyensúlyomat, és hátraestem a fűbe, ő pedig rám. Nem láttam már semmi mást csak a nagy bocsánattal teli  kékeszöld szempárt, és a nagy göndör á.

-Sajnálom! Hidd el én nem akartam semmit. Nekem most csak te vagy a fontos!-és akkor az ajkai gyengéden az enyémekhez értek. Lágyan csókolt meg, és minden fájdalmam, dühöm messze szállt.

-Két napja másra sem várok!-szólalt meg végül, én pedig elhallgattam a tényt, hogy én közel két éve vágytam erre a pillanatra.

***

Dária:

   Már hozzá voltam szokva ahhoz hogy amióta Londonban vagyunk minden valami eszméletlen gyorsan történik velünk,és ez az este egy helyénvaló példa volt erre. Harry-t és Abbie-t kinnt hagytuk a kertben. Nem akartunk már tovább zavarkodni, amikor láttuk, hogy megfelelően alakulnak a dolgok kettejük között, és nincs szükség arra, hogy észhez térítsem és mondjuk jól fel pofozzam a srácot. Olyan esetben amikor a legjobbarátnőm szívéről van szó, teljesen hidegen hagy a tény, hogy a fiú éppen a One Direction tagja-e, vagy mekkora sztár is valójában, de Abigéllel ne szórakozzon senki!

 Amikor visszaértünk a nappaliba mindenki kezdett már kicsit kijózanodni és Sári egy kicsit ki volt borulva, gondolom rá jött, hogy azért ez még sem volt a legszebb húzás, hogy idetoppan és felborítja a nővére életét.

-Most mit csináljunk vele? Nem vihetjük ilyen állapotban vissza a szüleihez, viszont az sem lenne a legjobb ötlet ha itt maradna, nem hiszem, hogy Abbie örülne neki.-mondtam.

-Mit szólnátok ha Niall-el mi haza vinnénk a ti lakásotokba, vigyáznánk rá, reggel pedig ti érte jöttök és elviszitek a szüleihez.-vetette fel Louis.

- Ti pedig addig aludhattok itt!-mondta Niall.

-Azt nagyon megköszönnénk srácok!-öleltem meg őket, és nagyon hálás voltam, hogy sikerült egy ilyen jó megoldást találni. A taxi nem sokára megjött értük, és tudtam, hogy Sári biztonságba lesz velük, holnap pedig valószínűleg meg kapja a feketelevest a nővérétől.

 Ekkor vettem csak észre, hogy csak hárman maradtunk. Zayn, Maddie és én, Liam nem volt a szobában.

-Hova tűnt Liam?- kérdezte Zaynt Maddie.

-ÖÖÖ Hát...Elment. Haza ment a saját lakásába.

-De hát miért?

-Fáradt volt, és azt hiszem összezavarodott egy kicsit.-válaszolt Zayn. Láttam Maddie arcán, hogy most ő is legalább annyira össze van zavarodva, mint Liam, és, hogy fogalma sincsen most mit érezhet iránta. Megölelgettem, majd fülébe súgtam, úgy, hogy Zayn ne hallja meg.

-Drágám menjél aludd ki magad, és holnap majd kiderül minden.

-Hát akkor jó éjszakát srácok!-köszönt el, és bement az egyik kis szobába lefeküdni.

-Úgy néz ki ketten maradtunk.-mosolygott Zayn, és sokatmondóan pislogatott a kert irányában. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig fehérneműben álltunk, ami így már kijózanodottan már nem volt annyira természetes, bár szerencse hogy a kedvenc piros csipkés melltartómat vettem fel egy szép piros bugyival. Gyorsan elkezdtem kutatni a ruháim után, hogy felvegyek valamit, de annyi minden volt szétszórva az egész házban, hogy nem találtam sehol sem a cuccaimat.

-Nem láttad valahol a leggingsemet meg az ingemet?

-Hát engem egyáltalán nem zavar a látvány!-nevetett, majd mikor játékosan belebokszoltam a hasába, védekezésképpen odadobta a pólóját, hogy vegyem fel azt. Puha volt, meleg, és Zayn illatú. Nem hiszem, hogy valaha is vissza fogom adni neki.

   Aztán leültünk a konyhakőre és elkezdtük megenni a répatorta maradványait. Fintorogva nyammogott rajta, de a világért sem ismerte volna be, hogy bizony a konyhai tudásán van még mit fejleszteni. Kibeszéltük az egész estét, Maddiéket, meg Sárit, Harryt és Abbie-t, aztán olyan hülye témákról beszéltünk, hogy ki milyen butaságokat csinált kiskorában, hogy ő papírt, én pedig zsebkendőt ettem mindig. Aztán elmesélte, hogyan halt meg a nagypapája, és miért tetováltatta a nevét a mellkasára, és én is elmeséltem, hogy vesztettem el az enyémet. Órák teltek el így és úgy éreztem, a világ végéig sem fogynánk ki a témákból.

 Persze vágytam rá, hogy  megcsókoljon, vagy bármi is történjen, de közben nem akartam elsietni. Nem akartam, hogy csak egy újabb lány legyek a listáján, és utána elfelejtsen egyből. Azt akartam, hogy különleges legyen a kapcsolatunk, és ezek az együtt töltött órák egyszerűen tökéletesek voltak. Közben bejöttek a kertből Harry-ék is, és ők is lefeküdtek aludni.

 Mikor már kezdett világosodni rám is rám tört hirtelen egy nagyon erős fáradtság,tehát lefeküdtünk egymás mellé a kanapéra. Hasa a hátamhoz ért ahogy lassan álomba szenderültünk, éreztem a lehelletét a nyakamon, karjával pedig gyengéden átölelt.

  Dária:

   Háromnegyed órával később már Zayn mellett ültem a hátsóülésen, Harry pedig lassan komótosan vezetett a kórház felé, néha az volt a benyomásom, hogy rá alszik a kormányra. 

-Nézd csak összeöltöztünk!-fordult felém Zayn, és valóban ő egy fekete farmert viselt zöld pólóval, én meg egy fekete miniszoknyát zöld-fekete csíkos toppal.

-Telepátia.-mosolyogtam rá. 

-Dária, mi a kedvenc virága Abigélnek?-nézett rám hirtelen a visszapillantó tükörből  Harry.

 Zayn fuldokló röhögőgörcsben tört ki mellettem.

-Drága öcsém, te aztán ajtóstul rontassz a házba! Rögtön virágokkal akarod elhalmozni? Tudod, mit szerintem inkább az ékszerésznél álljunk meg eljegyzési gyűrűért, vagy még jobb, vásároljuk babaruhákat!- nevetett még mindig, és én sem álltam meg, hogy ne mosolyogjam meg ezt a párbeszédet, bár ebből világosan le szűrődött, hogy Zayn NEM fog nekem egy hamar virágokat venni, már ha egyáltalán szándékában áll valaha is.

-Kösz a támogatást Zayn, igazán kedves vagy.- pufogott sértetten Harry, és igyekeztem azért egy kicsit a partjára állni.

-Egy csokis muffin és egy vaníliás kávé tökéletesen meg fogja tenni.-mondtam.

***

Abigél:

 Igazából nem is olyan borzalmas egy a kórházban fekvés, ha az embernek olyan kedves látogatói vannak, mint például Harry Styles. Amikor  ma bejött a kórterembe Dária és Zayn társaságában, majd nem sokkal később Maddie is megjelent Liam-mel, egy pillanatra el kellett gondolkoznom, hogy nem betegségemben látok-e lázálmokat. Majd amikor Harry nekem nyújtott egy csokis muffint és egy vaníliás kávét, szinte biztos voltam benne, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Halkan odasúgtam Riának.

 -Most álmodok, vagy Harry Styles tényleg csokis muffint hozott nekem reggelire?

-Virágcsokort akart eredetileg, csak Zayn lebeszélte, hogy ne vigye túlzásba.-suttogta vigyorogva a fülembe, és abban a pillanatban azt hittem kiugrok az ágyamból örömömben.  Nem sokkal később a fiúknak el kellett menniük próbálni, meg egy fotózásuk is volt délután, tehát magunk közt maradtunk. Habár csak egy nap telt el mióta utoljára rendesen tudtunk beszélgetni, rengeteg minden mondanivalónk volt egymásnak. Én elmeséltem minden Harry-s részletet, Maddie-től részletes Liam leírást kaptunk, Dária meg Zayn-ről áradozott. Amíg mindent alaposan kitárgyaltunk, természetesen szóról szóra, be is esteledett. Szinte kettőt pislogtam, meg persze egy jó nagyot aludtam közben, el is érkezett a másnap délután, és a várva várt perc, amikor végre elhagyhattam a kórházat.

 Legnagyobb meglepetésemre Louis várt minket a sarkon a kocsijának támaszkodva.

-Haza fuvarozhatom a hölgyeket? - kérdezte, majd tetettet aggodalommal besegített az anyósülésre, mintha éppen a halálmon lettem volna, bár belegondolva nem is járt olyan messze az igazságtól, hiszen mégiscsak az intenzív osztályt hagytam el pár perce.

 Mikor már tíz perce autókáztunk, és London olyan részei mellett suhantunk el amelyeket még sohasem láttam, kezdtem rájönni, bármennyire is nehezen megy a tájékozódás, hogy bizony mi most nem haza megyünk. Aztán leparkoltunk egy ház előtt, és hiába kérdezgettem, hogy hol vagyunk, mindenki csak vonogatta a vállát, senki nem volt hajlandó válaszolni. Amikor beléptünk a bejárati ajtón hirtelen felkapcsolódott a villany, és ott állt mindenki mosolyogva és egy hatalmas táblát szorongatva: Üdv az egézségesek között Abbie!:)

 Tehát bekövetkezett az álmom, amit sohasem gondoltam volna, hogy valóra válik, itt álltam Harry-ék hazában az együttes összes tagja között. 

Nem szokásom meghatódottságomban sírni, de most kicsordult egy könnycsepp az arcomon, hogy mindezt értem tették,. Mindenkit megöleltem, és biztosítottam, hogy nem tervezem még egyenlőre elhagyni az élők sorát, majd megköszöntem ezt az egész meglepetés vacsorát amit nekem szerveztek. Ekkor vettem észre, hogy az asztal tíz személyre van terítve.

-Ki lesz a tizedik vendégünk?-kérdeztem, bár gondoltam, hogy a válasz Louis barátnője lesz, vagy valami hasonló.

-Hát az igazi meglepetés még csak most következik!-kacsintott Harry.

 Ekkor kivágódott az egyik szoba ajtaja, és valaki a nevemet kiáltva a nyakamba ugrott. Nagyot dobbant a szívem a húgom hangja hallatán, és jó erősen megölelgettem, nagyon hiányzott már.

-Sára te meg, hogy kerülsz ide?

 Maddie:

  Nem sokkal hat óra után értünk haza a kórházból, Harry-ék voltak olyan kedvesek, hogy haza fuvaroztak minket. Igazából nem is értem, hogy miért ilyen rendesek velünk mindannyian, mert eddig a két találkozásunk alkalmával is mindig csak a baj volt velünk. Mintha vonzanánk a szerencsétlenséget, amikor csak felbukkannak.

 Borzalmasan elfáradtunk, és nem csak az alvás hiánya miatt, hanem az egész sokk miatt is. Haza felé a kocsiban Zayn és Niall már el is aludtak, és ahogyan betettük a lakásba a lábunkat Dáriával, ő is azonnal álomba zuhant. Lefeküdtem én is az ágyamba, de hiába voltam olyan nyúzott, és álmos, mint egy zombi, még sem tudtam elaludni, csak nyugtalanul forgolódtam, és vergődtem. Abigélre gondoltam, és arra, hogyha valami komolyabb baja történt volna, biztosan nem élem túl. Abbie és Dária olyan szinten az életem meghatározó részei voltak hosszú éveken át, hogy biztosan állíthatom hogy semmi sem választhat el már minket egymástól. És ha esetleg meghalt volna ma este, bár Isten ments ilyenre még gondolni is, sohasem tudtam volna kiheverni a tragédiát.

Már vagy másfél órája szenvedtem éberen a gondolataimtól, amikor hirtelen pittyegni kezdett a telefonom, sms-em érkezett. El sem tudtam képzelni, hogy ki és mit akarhat ilyen korai órákban.

 -Valószínűleg te sem vagy ébren, de azért egy próbát megér. Itt nálunk mindenki kifeküdt, csak én nem vagyok képes  aludni már órák óta. -Liam

A szívem hevesen kezdett verni, hogy válaszoltam neki.

 -Hát akkor szerencséd van, mert én sem tudok. Órák óta csak forgolódok.:)

-A legrosszabb az egészben, hogy mindjárt éhen halok, és nincs semmi sem itthon, mert Niall előzőleg már bekajált mindent. Nincs kedved reggelizni egyet ha már úgy sem megy nekünk ez az alvás?

-Felőlem mehetünk! Csak még össze kéne egy kicsit kapnom magamat.

-Okés, akkor egy félóra múlva ott leszek nálatok!

 Hirtelen minden fáradság érzet megszűnt, és nagyon izgatott lettem. Liam-mel fogok fogok kettesben reggelizni! Egészen eszméletlen... Persze tudom, hogy nem lesz most rögtön csodálatos szerelembe végződő happyend, és azzal is tisztában vagyok, hogy nem biztos, hogy készen áll még egy új kapcsolatra az előző nagy csalódása után, de ez a barátság egy tökéletes kezdet lehet. Gyorsan lezuhanyoztam, és átöltöztem még mielőtt ideért volna. Fehér miniszoknyát vettem fel egy fehér mintás toppal, bőrdzsekivel és egy converse-el. Mire leértem a ház elé, ő már ott várt rám.

-Hát jó reggelt!-mosolygott. Gyalog  indultunk el és végül egy külvárosi palacsintázóban ültünk le, ami éppen akkor nyílt ki, és rajtunk kívül még teljesen kihalt volt. Ő áfonyás palacsintát rendelt én pedig egy jó nagy adag tejeskávét.

-Olyan furcsa, hogy még csak egy napja ismerlek igazán.-nézett rám. -Tudod tegnap, amikor a kórházban vártunk, beszélgettünk a srácokkal. Elhiheted, hogy nem szoktunk minden kétszer látott, rajongó csajokkal bennt éjszakázni a kórházban. Igazából sohasem csináltunk még ehhez hasonlót...

-Nem is értem, hogy miért csináljátok ezt, hiszen mindig csak a baj van velünk!

-Mert kedvellek, vagyis mindannyian bírunk titeket. És tényleg izgultunk Abigélért, megkönnyebbültünk, hogy hamar rendbe fog jönni. Ja és meg akartam köszönni még egyszer, hogy tegnap ott voltál mellettem!

-Ez volt a legkevesebb amit tehettem!-néztem  a két nagy csillogó barna szempárba.

***

Dária:

 Már dél is elmúlt amikor felébredtem, és még így is bőven fáradt voltam. Meglepődtem amikor láttam, hogy a ház üres, és Maddie eltűnt. Gyorsan a telefonomért nyúltam. Három üzenetem is érkezett. Az első Maddei-től:

Liam elhívott reggelizni,ne aggódj, nem raboltak el.  Nagyon szép reggelt neked, remélem jól aludtál. Majd hívlak, hogy mikor menjünk be Abbie-hez látogatni. Csókollak

A második Abigéltől:

Sokkal jobban vagyok már, a doki azt mondta, ha minden eredményem rendben lesz, akkor holnap délután már mehetek haza. Köszönök mindent, puszi

A harmadik pedig Zayn-től:

Harry mindenképpen be akar menni a kórházban meglátogatni Abigélt, és gondoltam én is elkísérhetem, ha jössz te is. Csörögj ránk, és felveszünk útközben. x

Mosolyogva indultam a fürdőszobába, és örültem, hogy végre minden ilyen tökéletesen alakul.

  Abbie:

  Úgy éreztem, mint akit mély víz alá nyomtak, és nem tud feljönni a felszínre. Fuldokoltam, kapálóztam és közben rettegtem. Hirtelen mégis sikerült valahogy felevickélnem a felszínre. A fülem zúgott, szédültem, homályosan láttam és fogalmam sem volt hol vagyok.

-Abigél!

-Abbie, ébren vagy?- Hallottam hangokat valahonnan nagyon távolról, és lassan kibontakozott a sötétségből Dária és Maddie arca.

- Hála Istennek, hogy magához tért!-sóhajtott Maddie megkönnyebültem.

 Ekkor láttam, hogy egy kórház intenzív osztályán fekszek, kezemből csövek lógnak ki, Riáék pedig még mindig a tegnap esti ruhájukat viselik.

- Mi, Mi történt velem? -sikerült végül kinyögnöm a szavakat, de máris elfáradtam a beszélésben. Dária finoman megsimogatta a karomat.

- Hát drágám, elég rendesen megijesztettél mindannyiunkat az biztos. Az afterparty-n Harry-vel voltál, hirtelen rosszul lettél, és összeestél. Mi Maddie-val csak arra értünk ki, hogy a mentőautó megjött érted, és eszméletlenül befektetnek. Az összes meghívott kinnt tolakodott a parkolóban, mindenki nagyon izgult érted.

- Az orvosok szerint pillanatnyi szívritmus zavar lépett elő, ami ugye főként örökletes, de rájátszhatott még a költözéssel, és a munkaváltással járó stressz is.

 És ekkor az egész este eszembe jutott hirtelen. Ahogy Harry meghívott egy italra,  elmesélte az aznapi koncertjüket, meg hogy mennyit nevettek a nővérével Gemmával, amikor előadta neki, hogyan is bénáztunk az első találkozásunknál. Aztán táncolni mentünk, és még mindig égni kezd a bőröm ha rá gondolok, amikor keze az enyémhez ért, ahogyan magához húzott, és testünk közösen ringatózott a zene ritmusára. Az utolsó emlékem, amikor hirtelen mélyen belenézett a szemembe majd elnevette magát.

-Ezek az aranyszempillák, pont olyanok mint a kollibrik amikor pislogsz.

Ezután hirtelen elkezdett forogni a tánctér, minden világos lett és snitt. Most  pedig itt fekszem, sikeresen túl élve egy kisebb fajta szívinfarktust.

-Meddig kell még itt maradnom?-kérdeztem.

-Az orvos azt mondta, hogy még pár napig bennt tartanak, aztán haza jöhetsz, csak sokat kell pihenned, és nem lesz semmi baj. Szerencsére megúsztad mindenféle súlyos következmény nélkül. Máskor ne csinálj ilyet velünk kérlek! Vagy tíz évet öregedtem ez alatt az este alatt!-mosolygott Maddie.

 Kopogás hallatszódott az ajtón.

-Bejöhetünk?-kérdezte egy nagyon ismerős hang, és akkor megjelent Harry és Louis, meg Niall, Zayn és Liam is ott állt. Hát nem ez a legjobb módszer arra, hogy megnyugodjak az biztos, hiszen már megint a szívinfarktus kerülgetett a puszta jelenlétüktől.  Gyorsan ránéztem a falon lévő órára, hajnali öt óra volt.

-Ti meg hogyan kerültök ide ilyen korán?-hebegtem.

-Hát nem volt nehéz, mert valójában haza sem mentünk. De tudod ezek a váróteremben lévő kórházi székek nem a legkényelmesebbek az alvásra, egészen beállt a nyakam. Jössz nekem még egy masszázzsal!- íncselkedett Louis.

-Jajj fogd már be!-bokszolta oldalba Harry.-Ugye jobban vagy már? -fordult felém.

-Remélem megmaradok.-mosolyogtam erőtlenül, de már éreztem ahogyan rám tör a fáradság hulláma, és hogy másodperceken belül mély álomba zuhanok.- Főleg, hogy látom, hogy ennyien aggódnak értem.-motyogtam, és még félálomban láttam ahogy Harry kisöpör egy hajtincset az arcomból, majd kimennek mind a heten a szobából. Zayn biztatóan megszorította Ria kezét, Liam pedig Maddie-hez fordult.

-Látod, mondtam, hogy rendben fog jönni. Nem lesz semmi baj hidd el, mi pedig itt leszünk végig és segítünk!

-

 Dária:

   Miután az összes vendég megérkezett, és végre letudtuk a munkát az estére, boldogan csatlakoztunk a szórakozókhoz. Hozzáteszem, Maddie elég szépen megúszta a melót, ránk hagyva mindent, de  sejtettem, hogy ez a halaszthatatlan  sürgős dolga, egy különleges személlyel áll kapcsolatban. Tehát zokszó nélkül végül csináltuk ketten Abigéllel a vendégek fogadását. Fő a barátnői összetartás!

 Amikor odaértem a tánctérhez azonnal Zayn utána kezdtem nézelődni, de nem láttam sehol. Mondjuk a majdnem kétszáz ember között, elég könnyen el lehet vegyülni, ugyanis Abust is elég hamar elvesztettem magam mellől. Csak reménykedni tudtam, hogy ő nagyobb szerencsével járt nálam, és megtalálta Harryt. A két londoni gyakornok fiúoz csatlakoztam végül, akik már jó néhány pezsgőt ledöntöttek, és táncolni akartak velem, de én inkább kedvesen elhárítottam ezt a kihagyhatatlan ajánlatot.

-Hát itt vagy!- lépett elő hirtelen a semmiből Niall, és megállt mellettem.-Na élvezed a bulit?-kérdezte kedvesen.

-Soha jobbat!-válaszoltam.

-Hát pedig egy kicsit magányosnak tűnsz. A szőke hajú barátnődet épp most kapta le Harry egy italra, Zayn is téged keresett az előbb, de úgy látszik én voltam a gyorsabb.

 Huha. Álljunk csak meg egy pillanatra. Először Niall Horan-nal beszélgetek, aki a hogylétem felől érdeklődik, másodszorra Abigél Harryvel van, és a legszebb harmadik, Zayn engem keres. Hihetetlen...

 És ekkor végre megpillantottam Zaynt, ahogy kutakodva nézelődik a tömegben.

-Hát végül ő is megtalált.-válszoltam Niall-nek. Közben Zayn észrevett, rám mosolygott, és elindult felém. Egy pillanatra azt hittem elájulok, nem láttam már semmit, nem hallottam már a sem zenét, sem  a hangos tömeget, Niall-ről is elfelejtkeztem magam mellett, csak Zayn egyre közeledő alakját láttam magam előtt. De mielőtt ideérhetett volna, valaki hátulról megragadott, és elvonszolt a terem szélére. A főnök asszony volt, és elég idegesnek látszott.

-Dária, a konyha úszik, és a pincérek nem tudják már győzni a munkát, muszáj lenne egy picit besegítened, a barátnőidet nem találom sehol, te vagy az egyetlen lehetőségem.-kérte, bár ez az egész inkább egy parancsnak hangzott. Hát tessék, még sincs a Földön igazság. Ez is pont a legjobbkor jött, azt hittem felrobbanok, de muszáj volt teljesítenem a feladatot, ha nem akartam ettől az állástól is elbúcsúzni.

 Szitkozódva  indultam el a konyha felé, és a pokolba kívántam ezt az egész szituációt. meg kellett emberelnem magamat, hogy ne rúgjak bele a falba mérgembe, és azt is csak a drága cipőmre való tekintettel sikerült teljesítenem. Futó lépések zaját hallottam még hirtelen a hátam mögött, és már előre féltem, hogy valaki már megint valami újabb tennivalót sóz a nyakamba, vagy jobbik esetben Abigél csatlakozik hozzám besegíteni. De mire felocsúdhattam volna, a valaki már utol ért, és hirtelen ott találtam magamat két centire Zayn-től.

-Előlem sietsz ennyire?-nézett rám.

-Én? Dehogyis! Csak tudod én itt elsősorban dolgozom, muszáj lesz besegítenem a konyhán.

-Hát pedig az nem a te tereped!-nevetett.-Olyan kedvesen csevegtél Niall-el, és abban a pillanatban amikor megláttál elrohantál, azt hittem nem akarsz velem beszélni. Viszont jutott eszembe, hogy még be sem mutatkoztam neked, Zayn vagyok.

 Olyan nevetőgörcs jött rám, hogy még a könnyem is kicsordult.

-Most komolyan, hogy Zayn Malik, a One Direction-ból azt feltételezi, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan hívják, és bemutatkozik nekem?-nevettem továbbra is, láthatólag zavarba hozva őt.

-Azt hittük a többiekkel, hogy nem ismertek minket. Tudod a legtöbb rajongó lány, ha meg lát minket, azonnal el kezd sikítozni, ájuldozni, csókolgatni minket, autogrammot, meg közös fotót kérve. Ti viszont olyan természetesek voltatok..Főleg, hogy nem is vagytok angliaiak.-mondta olyan aranyosan, hogy megint nevetnem kellett. Azt persze nem adtam a tudatára, hogy éppenséggel miatta estem el a Nandos közepén bele a csirkébe, erről nekik nem kell tudniuk. Minthogy arról sem, hogy a nap legalább egyharmadában róluk szoktunk beszélgetni, és róla szoktam álmodozni.

- Hidd el, pontosan tudom ki vagy. Viszont, abban biztos vagyok, hogy te nem tudod az én nevemet.

-Hát abban csak ne legyél olyan biztos! Madline, Daria, vagy Abigail.-kacsinott.

-Jesszusom, te kémkedtél utánuk?-hökkentem meg, és éreztem ahogy megy fel a vérnyomásom, és a gyomrom el kezd a boldogságtól émelyegni.

-Hát igazából a többiekkel muszáj volt utána nézni a neveteknek, mielőtt szóltunk a vezetőségnek, hogy vegyék fel a gyakornokokat is a meghívottak listájára. De még mindig nem tudom melyik is a te neved.

-Én lennék Dária.-mosolyogtam.

-Hát akkor kedves Dária, ideje lenne elvégezni azt a munkát.

-Hát nem tudom ki tartott föl eddig, de már megyek is.

-Én úgy értettem, hogy segítek neked, megcsináljuk közösen.- teljesen ledöbbentem a szavain. Velem akar lenni, és alantas munkákat végezni, csak az én kedvemért?

-Ne viccelj! Nem fog az est sztárja a konyhába rostokolni, és süteményeket pakolgatni egy tálcára a saját buliján.

 De úgy látszik nem nagyon hatotta meg miről habogok, mert egy lendülettel betuszkolt a konyhába. Az egész helység teljesen üres volt, a kész sütemények a polcon sorakoztak, arra várva hogy felpakolják őket a tálcákra, és kidíszítsék őket cukormázzal. Most már meg értettem, hogy miért nem megy a munka, ha egyszer minden alkalmazott elszivárgott.

 Gyorsan nekiálltunk a cukormázolásnak, meglepően ügyes volt, és én is igyekeztem a legjobb formámat hozni. Közben kérdezgetett, hogyan kerültünk ide, milyen országból is jöttünk, észrevette a tetoválásomat is, ugyhogy elmeséltem neki a madárkás történetünket. Aztán beszélt magáról is, a napjáról meg olyan apróságokról amiket csak olyan emberek beszélnek meg egymással, akik már ezer éve jobban vannak. Minden perc után közelebb éreztem magamhoz, és a térdeim minden alkalommal megremegtek amikor véletlenül hozzám ért. Kinevetett amikor elrontottam a sütemény mintázását, ugyhogy egy gyors mozdulattal összekentem a mázzal az orrát bosszúból. 

-Dária, Dária. Rossz emberrel húztál ujjat, ezt még megkeserülöd!-kiáltotta, de még mielőtt elindíthatott volna egy támadást ellenem, egy kifulladt, rémült Harry rontott be a konyha ajtón.

-Te jó ég haver mi történt veled? És hogy kerülsz ide?-kérdezte tőle Zayn.

-Niall szólt, hogy itt talállak meg téged.-nézett rám, de alig értettem mit beszél annyira lihegett. -Abbie velem volt, aztán hirtelen rosszul lett, összeesett és nem tért magához. Mindjárt itt lesz érte a mentő.

-Úristen.-ennyit tudtam nyögni, és mindhárman kirohantunk a konyhából. Mire kiértünk a mentő autó már szirénázva villogott a parkolóban, a tömegben megtaláltam Maddie kétségbeesett tekintetét. Abigélt már behelyezték az autóba, és az utolsó pillanatban beszálltunk mi is mellé Maddie-vel. Életemben nem féltem még ennyire.

-

 Maddie :

 Egyszerűen imádtam az öltözékemet! Az egyszerű rövid fekete ruhát, aminek mellesleg gyönyörű anyaga, és eszméletlen jó szabása volt, pont ott vékonyított, meg emelt ki, ahol kellett, a meseszép magassarkúm dobta fel. Azthiszem, ha ma mégsem találkoznél Liam-mel, akkor hozzámegyek feleségül a cipőmhöz, annyira szerelmes vagyok belé. A húsz centis csoda végig kristályokkal volt kirakva, és vakítóan szikrázott a fényben, Hamupipőke cipellője ehhez képest egy szürke kis mamusz. A hajamat göndörre formáztam, Dária pedig gyönyörű fekete sminket készített nekem.

 A lányok is kitettek magukért, és egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy talán túllőttünk a célon, hiszen mi nem az est sztárjai leszünk, hanem csak egyszerű alkalmazottak, de gyorsan el is hesegettem a gondolatot. Abus combközépig érő aranyszínű lágyesésű ruhát viselt, a háta a derekáig ki volt dekoltálva. Bordó magassarkú szandálja tökéletesen passzolt az ugyanolyan színű kistáskájához, haját egyenesen hagyta, és aranyszín pillákat ragasztott fel. Riának krémszínű tüll miniruhája volt, derákánál egy nagy masnival, fényes anyagú magassarkúja pedig hozzápasszolt színben, haja gyönyörű loknikban omlott le egészen a derekáig.

 Amikor megérkeztünk a buli helyszínére még senki sem volt ott a vendégek közül, viszont a beltér nagyon stílusosan ki volt dekorálva. A narancssárga és a pink szín dominált mindenhol a berendezéseken, és hangulatos fényben úszott az egész tánctér. Mire elérkezett a kezdés időpontja nekünk a bejáratokhoz kellett állnunk, és szívélyes mosollyan fogadni az érkezőket, nevüket pedig kipipálni a meghívottak listáján. Nagyon izgultunk, hogy jó benyomást keltsünk, hogy semmit se rontsunk el, na meg persze félve vártunk a pillanatot amikor végre újra megpillanthatjuk őket.

 Olyan nagy neveket fogadtunk, mint Katy Perry, Cheryl Cole, Simon Cowell, Kelly Rowland és még sorolhatnám. Felemelő volt ahogy ezek az emberek rád mosolyognak, és visszaköszönnek, de semmi nem volt ahhoz az érzéshez fogható, amikor megláttam Louist, és tudtam, hogy a srácok végre  megérkeztek. Először Louis és Niall jött be. Rögtön felismertek minket, nevetve üdvözöltek, és viccesen érdeklődtek, hogy sikerült e már felrobbantanunk  valamit, vagy esetleg beleesni a nekik készített tortába.  Aztán Zayn és Harry következett, Zayn Ria, Harry pedig Abbie előtt állt meg, arcukon valami egészen furcsa meglepődöttség tükröződött. Tetőtől talpig végigmérték a legjobbarátnőimet.

-Hűha!-ennyit tudott végül Harry nyögni, majd hozzátették, hogy mennyire jó, hogy látnak minket, és hogy majd még később beszélünk. Mielőtt bementek volna a forgatagba, Zayn még halkan Dáriához fordult.

-Azt hiszem egy kicsit alábecsültelek, amikor először megláttalak belezuhanni a csirkébe!

 Pontosan tudtam, hogy mennyit jelent ez a pillanat Abigélnek, és Dáriának is. Hogy elnyerték a tetszésüket, és a figyelmüket, örültem is nekik nagyon, de egyedül az motoszkált a fejemben, vajon hol lehet Liam?

 Nem jött be a többiekkel, nem volt sehol sem. Kezdtem magam feszélyezetten érezni, mi van ha egyáltalán nem jön el? Ha valami baja van? Ugyan nem dohányzom általában, de most mindennél jobban vágytam egy szál cigarettára, és hogy egy kicsit kitisztítsam a fejemet. Csendesen odasúgtam Riáéknak, hogy egy pillanat múlva visszajövök, és ők szavak nélkül is azonnal rájöttek, hogy mi a bajom, hogy valaki hiányzik.

 Ahogyan kiértem a levegőre elkezdtem fel alá sétálgatni, és majdnem elsírtam magamat. De nem engedhettem meg magamnak, hogy lekönnyezzem a szemfestékemet, ugyhogy vigyáznom kellett. Már éppen indultam volna, hogy visszamenjek, amikor a szemem sarkából megláttam, hogy valaki ül a földön az épület sarkába. Converse cipő volt rajta, és szürke öltöny. Rögtön tudtam, hogy Liam az. Ahogy egyre közelebb értem láttam rajta, hogy teljesen szét van zuhanva, magába borulva bámulta a földet, és mintha egy aprócska könnycsepp csillogott volna a szeme sarkában.

-Liam, jól vagy?-kérdeztem meg tőle óvatosan amikor már előtte álltam. Fel sem nézett rám úgy válaszolt.

-Figyelj semmi szükségem nincs egy újabb őrült rajongóra, aki rám uszítja a paparazzikat, fotósorozatot készítve az összetört szívű énekesről. Megtisztelnél ha békén hagynál, és elmennél.

-Ahogy gondolod.-ennyit tudtam kinyögni, és olyan leforrázva éreztem magamat mint még soha. Ebben a pillanatban felnézett a földről és belenézett a szemembe. Láttam hogy felcsillan az arcán valami.

-Téged ismerlek! Te voltál a lány a Nandosba a két barátnőddel. Akiknek állást szereztünk. Sajnálom, hogy így letámadtalak, nem tudtam, hogy te vagy az.

-Igen, én vagyok. A nevem Maddie. És semmibaj, neharagudj, hogy megzavartalak, már megyek is.

-Ne menj! Nem maradnál itt velem?-tette fel a kérdést, amely a világot jelentette nekem. Nem számított már a drága ruhám, sem a kristályköves magassarkúm, nem számított már semmi sem. Kibújtam a cipőmből, és leültem mellé a poros földre.

 És akkor elmesélt mindent. Elmesélte, hogy hogyan csalódott a szerelmében, hogyan jött rá ma, hogy már több mint egy hónapja viszonya van egy másik férfival. Hogyan dőltek össze az álmai, a bizalma, és hogy hogyan hazudta a fiúknak, hogy azért nem megy be velük a buliba mert otthon hagyta a telefonját, és csak hazaugrik érte, hogy ne rontsa el az estéjüket, nehogy miatta aggódjanak. Figyelmesen hallgattam minden szavát, közben megszűnt tér és idő, nem tudom, hogy mióta beszélgettünk, az sem jutott az eszembe, hogy már rég vissza kellett volna mennem dolgozni, egyszerűen csak enyhíteni akartam a fájdalmát, pótolni az űrt, amit érzett. Biztatóan megszorítottam a kezét, és közben azon gondolkodtam hogy miért nyílt meg előttem ennyire. Én csak egy egyszer látott jelentéktelen idegen vagyok a számára, és mégis olyan közel engedett magához, mint amennyire még a legjobb haverjait sem.

-Köszönöm, hogy itt voltál velem!-suttogta.